Mit tehetünk az ihlet hiány ellen?

Sziasztok!

Most nem kritikával érkeztem, ahogy ez a bejegyzés címéből is kiderül. Egy cikket írtam ma le, aminek a vázlata már régen ott porosodott egy mappában, hiszen nem találtam meg a megfelelő szavakat akkor. Ma sikerült a témával kapcsolatban kiírnom magamból mindent. Elismerem ezt a témát jó páran feldolgozták már, de úgy éreztem, hogy azzal nem fogok ártani senkinek, ha kiteszem ezt ide. Véleményeket szívesen fogadok a cikkel kapcsolatban, hiszen ez a második, amit életem során megírtam. 

Remélem tudtam segíteni néhány embernek ezzel, hiszen ebből a szándékból íródott. 

Jó olvasást hozzá! 

 Bells Booth

Nagyon sok blogger/bloggerina feldolgozta már ezt a kérdést, hiszen sokakkal megesett már, hogy kedvük volt megírni egy fejezetet, de sajnos ötletük nem volt hozzá. Ilyenkor kétségbeesnek, majd bezárják a Wordöt/Bloggert, ki hol szokott írni, azzal a gondolattal, hogy majd holnap egy új nap, majd eszembe jut valami épkézláb ötlet a fejezet megírásához. Én is ezt szoktam tenni, hiszen sok értelmét nem látom annak, ha írok valami olvashatatlant, majd másnap kitörlöm az egészet. Egy fejezetet úgy lenne szabad kiadni a kezünk közül, hogy olvasható állapotban van, nem pedig piszkozatként. Ezért én általában el szoktam olvasni egy könyvet és ez nekem személy szerint mindig segít, hogy megtaláljam a megfelelő szavakat az adott rész megírásához. 

Mi segíthet még? 

Zene: 

Felmerül a kérdés, hogy a zene, hogyan is segíthet nekünk, hiszen az angol zenéket nagyon sokan nem is értik. De nem mindig a szövegen van a hangsúly, de elismerem, ha egy zene szövegét elolvasod, valóban eszedbe juthat valami plusz, amit bele tudsz építeni a fejezetbe. Ugyanakkor egy zene dallam és hangulata is sokat segíthet egy-egy fejezet megírásában, hiszen sokkal könnyebb zene mellett átszellemülni. Számomra annál nincs is csodálatosabb, ha szól a zene és közben pötyögök a billentyűzeten. A kettő hangja gyönyörű szifoniját alkot az én fülemnek. Nagyon ritka az olyan eset, hogy nem hallhatok zenét miközben fejezetet/kritikát írok. 

Illatok és ízek: 

Nem tudom veletek megtörtént e már, hogy a konyhában áltatok és főztetek vagy segítettetek anyukátoknak és megéreztetek egy illatot, amitől rögtön egy kép jelent meg a fejetekben. Velem már megtörtént. Vegyük például a fahéjat. Mikor megéreztem/megérzem, az illatát mindig egy téli havas kép jut eszembe. Ebben mindig egy kisváros van, ahol épp karácsonyt ünnepelnek. Egy házat látok magam előtt, ahol egy család romokban hever. Nincs karácsonyfa, sem égők, sem más ünnepi kellék. Csak egy apa itallal a kezében, egy anya, akit kék zöld foltok tarkítanak és egy kislány, akinek a kezében egy fahéj van, amit a konyhaszekrényből vett elő, hiszen ő a karácsonyban a fahéj illatát imádta a legjobban és azt a fahéjat szorongatva próbálta visszafojtani zokogását, a két felnőtt vitáját hallva. Vagy ott van a vaníliának az utánozhatatlan illata. Ki ne tudna elképzelni vele egy szerelmes jelentet vagy bármilyen mást? Ha pedig az ízekre gondolunk, ahhoz is nagyon sok minden köthető. Példának okáért ott van az eper. Szerelmes jelenetekhez remek eszköz és nagyon jó íze van, legalább is annak, aki szereti. Evés közben nagyon sok mindenen el lehet gondolkodni, velem is nem egyszer megesett, hogy egy novella/fejezet irányába elkalandoztak a gondolataim. 

Saját tapasztalatok: 

Szeretnél, belefogni egy történet írásába vagy nem tudsz egy visszaemlékezéshez egy egyedi nem elhasznált esemény kitalálni? Gondolj bele, hogy mik történtek már meg veled életed során. Itt bármire lehet gondolni: kínos beszélgetések, jó pofizás, hazugságok, egy nyaralás és még sorolhatnám. Ezek a TE saját élményeid és sokkal könnyebb olyan dolgokat leírni, amiket már te is átéltél, hiszen akkor pontosan le tud írni az érzéseket, eseményeket, ezáltal pedig még hiteles is lesz és nem is lesz sablonos, mivel két emberrel nem történik meg ugyanaz az esemény teljesen egyformán. Legalábbis én ilyet még nem tapasztaltam. 

Érzések: 

Ha már az előbb említettem az érzéseket, akkor jöjjön most az a listán. Az embernek nincs olyan pillanata, hogy ne érezzen semmit. Vannak olyan pillanataink, mikor kicsattanunk az örömtől, máskor pedig sírni lenne kedvünk. Mindez egy egyszerű példa még is valós. Ezeket általában a környezetünk és az adott lelki állapotunk váltja ki. De ezeket az érzéseket nagyon jól fel lehet használni íráshoz is. Sokkal könnyebb átszellemülni úgy, hogy te is érzed azt, amit a szereplőd. Nézzünk rá egy egyszerű példát. Összevesztél a szüleiddel és sértődötten, dühösen vonulsz be a szobádba. Ki akarod magadból adni mindezt és elkezdesz írni. Lehet ez egy novella, egy vers, vagy egy egyszerű piszkozat is, de látszani fognak az érzéseid azokban a cselekményekben, amiket akkor leírtál. Bevallom, ha ilyesmi történik velem nagyon valószínű, hogy egy novellát írok le, amiben vagy megöl valakit a főszereplőm, vagy leírom ugyanazt, ami velem történt csak épp a körülményeken és a személyeken változtatok. 

Sportolás: 

Itt nem kell nagyon komoly dologra gondolni. Elég, ha arra gondolunk, hogy elmegyünk futni. Futás közben nem kattog az agyad, hanem arra koncentrálsz, amit csinálsz. Meglepő, hogy mennyire képes kikapcsolni az embert. Vannak olyanok is, akiket csapatjáték kapcsol ki: foci, kézilabda, kosár. Én ezek közül focizom és bátran ki is jelenthetem, hogy valóban ki tudok kapcsolni, hiszen arra koncentrálok, hogy a csapatomat győzelemre segítsek. Nem járnak a fejemben a problémák és semmi más. Edzés után mikor haza jövök, fáradt vagyok, izzadt, de belől olyan nyugalom árad szét bennem, hogy le sem tudom írni. Fél órával később pedig ötletek hada áraszt el. 

Kézirat: 

Ismerek olyan bloggerinát, aki először elkezd írogatni füzetbe és abból alkot fejezetet. Ez azt jelentheti, hogy van, aki jobban tud úgy alkotni, hogy kézzel írja le a szavakat nem pedig gépen keresztül ír. Ennek is megvan a maga szépsége, hiszen velem is megesett már, hogy annyira untam a kémiaórát, hogy az egyik osztálytársamtól kértem egy lapot, mert neki ugye spirál füzete volt, és elkezdtem írni a következő fejezetet, aminek a felét óra végére meg is írtam. Lehet, hogy nem kézzel írjuk meg a teljes fejezetet, de az a vázlat, amit egy füzetbe leírunk, sokat segíthet abban, hogy végül majd kialakuljon az a fejezet, ami napvilágot fog látni. 

Filmek: 

Gondolom mindenki szokott filmet nézni, hiszen ez is egy jó kikapcsolódás egy hosszú nap után. Viszont a filmeknek nagyon jól meglehet figyelni a cselekményét. Ezzel nem azt mondom, hogy le kell másolni egy filmet! De nagyon jól láthatók a szereplők reakciói egyes szituációkban, ez már segítség lehet az írásban. Vagy ha mutatnak egy szép tájat, az alapján könnyebben tudsz te is tájat kitalálni és leírni. Vagy, ha a filmben van egy olyan filmkocka, mikor a naplemente látszik a vízen. Én vidéki vagyok, itt vizet csak akkor látok, ha feljön a belvíz, de akkor nagyon sokat. Tehát én elképzelni el tudom milyen egy ilyen, de látni és úgy leírni valamit, az sokkal könnyebb. 

Képek: 

Nagyon sok blogon láthatóak inspirációs képek, ami nem véletlen, hiszen sokan egy-egy képet látva kapnak ihletet. Ez emberen ként változik, hogy ez kire vonatkozik és kire nem, de annyiban hasznosak az ilyenek szerintem, hogy a fejezetek elejére azokat a képeket lehet használni, már ha fel van a bejegyzések elején tüntetve, hogy a képek vihetőek. 

Igyekeztem leírni azokat a dolgokat, amik engem szoktak inspirálni az írói válságomban. Természetesen az, hogy kinek mikor, vagy mitől jön meg az ihlete, hiszen mind mások vagyunk. Annyit elmondhatok a saját tapasztalataim szerint, hogy az ihlet, akkor szokott megjönni, mikor nincs nálad semmi, amire írni tudnál, vagy amivel írni tudnál. Ez pedig nagyon bosszantó tud lenni!