Búcsúzás

  Legdrágább Olvasók!
  Ahogy mondtam is, megérkezett a mai este második bejegyzése tőlem, ami egy nagyobb hangvételű írás lesz, mert magyarázattal tartozom nektek.
  Egy ideje már nem vagyok aktív a blogon, ahogy azt láthattátok is. Mikor két éve beléptem, még élveztem ezt az egészet és időm is volt rá. Ez alatt az idő alatt gyakorlatilag végtelen blogot olvastam el kritika miatt, esetleg ajánló írásának céljából. Élveztem, hogy segítséget kérnek tőlem a bloggerek/bloggerinák, és, hogy segíthetek nekik. Mára azonban sok dolog megváltozott mind a blogger világban, mind az én saját kis életemben.
  Sokszor olvashattátok már valószínűleg, hogy nem kapnak egy köszönömöt se a kditikusok a munkájuk után, az adott író meg aztán pláne nem fogadja meg a tanácsokat, néha még csak azt sem ismeri el, hogy az adott negatív vélemény tényleg jogos. Ez olyan azinten elkeserítő tud lenni, hogy azt el sem tudjátok képzelni. Mi csak kapjuk sorba az újabbnál újabb rendeléseket, amiket a legjobb tudásunk szerint szeretnénk elkészíteni, órákat, néha napokat dolgozunk velük és ez az esetek nagy részében csak kidobott idő. TISZTELET A KIVÉTELNEK! És ilyenkor jön az a bizonyos "lóf*sznak is van vége" érzés, mikor besokalunk az egésztől. Ekkor már nem örömmel csináljuk, hanem csak egy teher számunkra. Én elérkeztem ide nyáron, és higyétek el, próbáltam újra visszalendülni a kritika írásba, de egyszerű ha csak rágondoltam, hányingerem lett. És most is az van. Hozzáteszem, nem amiatt, hogy melyik blogokat kell elolvasni, mert bevallom őszintén, azt sem tudom, mi van a várólistámon, hanem magától a kritika írástól, mint cselekvéstől vagyok rosszul.
  Továbbá van két történetes és egy személyes blogom, amik mellett a CBD-re amúgy is kevesebb időm jutott. És ugye itt van az is, hogy ez az utolsó előtti évem a gimiben, az egyetemi felvételihez 460 pontot kell összeszednem, ami irreálisan sok. Állandóan tanulok, mert vagy valamilyen vizsgám van vagy a napi 3-4 dolgozattal ölnek meg a suliban, a magánéletem pedig jelenleg végtelenül f*s, olyan problémáim vannak, amiket egyszerűen nem lehet megoldani, megemészteni vagy helyrehozni. Egy lelki domhalmaz vagyok gyakorlatilag, és ezt most nem azért mondom el, hogy sajnáltassam magam, mert őszintén nem érdekel, ki sajál vagy ki nem. Csak ezzel együtt kaphattok teljes képet az idokaimról, amik egy elég komoly döntéshez vezettek.
  Ez a döntés pedig nem más, mint a kilépés. Két év után itthagyom a CBD-t.
  Én nagyon köszönök nektek mindent, szép volt az itt töltött idő nagy része, örülök, hogy a csapat tagja lehettem!♥
  A rendeléseimet Bells volt olyan drága, hogy átvegye, így a kritikák előbb-utóbb el fognak készülni!
  Ahol ezentúl is megtalálhattok:

I Battle Your Life

Prison

Like no one's watching


Mindenkinek sok sikert a továbbiakban,

Gabby C. Oaks

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése