Első benyomás #2

Hey darlings!

Lyla is meghozta ám az első benyomását, méghozzá a Bárcsak c. blogról. Nagyjából a többi is ilyen terjedelmű lesz, most összesen hat rész olvastam el: a prológust, az első, a második, a tizenötödik, a huszonnyolcadik és a huszonkilencedik fejezetet.

Bárcsak – M. Gin és Lyanna Baggins tollából

Design: A blognak eléggé letisztult a kinézete, szép a színe, bár van egy-két észrevételem. A fejléc nagyon kicsi, amivel nem lenne baj, csak ezáltal a négy karakter nagyon soknak tűnik. Eleve is vigyázni kell erre, de így semmi más nincs rajta, mert nem maradt hely. Persze értem, hogy fontosak a történet szempontjából a szereplők, csak így egyszerre túlzsúfolt és üres, a rajta lévő kevés kép pedig nem tükrözik a sztorit. A felirat kétszer van rajta, az egyiknek a nagy részét viszont kitakarja a bejegyzés, ezt nem igazán értettem. A design jól sikerült, csak egy gondom van vele: egyáltalán nem illik a fejléchez a szín, a kék más árnyalatú, a bézses-barna pedig meg sem jelenik rajta. Illetve még annyi, hogy a fent, jobb oldalt van egy kis rés a fejléc és a keret között. Szerintem a képet kissé fel kéne nagyítani, akkor a második Bárcsak sem látszik és bele is illik a mérete. A könyvborító tetszik, a feliratot talán máshogy tettem volna rá, esetleg a tükör mellé függőlegesen, de amúgy szép. A modulsáv elrendezése nagyon jó, esetleg az oldalmegjelenítések száma nem szükséges, a trailert és fülszöveget pedig kivenném a menüpontokból és kiraknám. Összességében a designnal nincs nagyobb gond, a fejlécen lehetne javítani, de Jetta és Astrid igényes munkát végeztek.

Történet: Az alapötlet kissé talán sablonos, két főszereplő lányt összehozni a One Direction tagjaival nem túl eredeti, de ti jól összehoztátok azt, hogy ne legyen hiteltelen, ráadásul a történéseket nagyon jól összehangoltátok a valósággal, tetszett, ahogyan beleírtátok a megtörtént dolgokat. A prológus igazából tetszett, ötletes, csak az volt vele a gondom, hogy lányként tényleg nehéz E/1-ben hiteles fiúszemszöget írni, ez nektek sem sikerült mindenhol. Összességében nem volt vele gondom, de néha kiérződött, hogy ilyet soha az életben nem írna le egy Liam típusú srác, picit hisztérikus hangneműre sikerült. A fülszöveget részletekből raktátok össze, csak kicsit zavar, hogy a történet főleg Nadine és Walsy szemszögéből játszódik, és bár sok szó esik a fiúkról, meg ők is főszereplők, a fülszöveg nem adja vissza azt, hogy miről is lesz szó, kissé csalódott voltam utána, amikor a két lánnyal indítottatok, mert nem erre számítottam a kezdetek alapján. Az első két fejezetből kiderült, hogy mindenképpen igényesen írtok, de bevallom őszintén, hogy nagyon sokszor meguntam, mert például a bulit, ami érdekes, nem részletezitek, a többit, ami meg nem feltétlenül izgalmas, meg túlságosan is. Néha pedig a párbeszédekből és leírásokból nagyon az érződött, hogy ezt az információt most nagyon meg akarjátok osztani az olvasókkal, de ettől csak erőltetettnek tűnt, kissé jobban bele lehetne simítani a cselekménybe. Egyébként a találkozás Louis-val nagyon tetszett, szegény Walsyt meg eléggé sajnáltam, mikor rájött, hogy milyen lehetőséget mulasztott el hajnali négykor. Nagyon sok vicces szituáció volt, illetve tetszett, hogy apróságokkal felhívjátok a figyelmet fontos dolgokra, mint például az adományozás. A végén nagyot nevettem Nad és Niall szexbalesetén, aztán pedig a szívem szakadt meg, amikor kiderült, hogy Briana várandós. Nagyon jól át tudjátok adni az érzéseket, aztán amikor beindult a történet, már egyáltalán nem tartottam unalmasnak. Úgy imádtam, amikor Louis verekedett, aztán pedig teljesen meg tudtam érteni Walsyt.

A helyesírásotok teljesen rendben van, egy-két elírást azért találtam, de azt könnyen ki lehet küszöbölni. Az első fejezeteknél még Louis nevénél többször elhagytátok a kötőjelet, amikor toldalékoltátok, de utána már erre is figyeltetek. A fogalmazásotok egyszerű, de nagyszerű. Tökéletesen illik egy ilyen történethez. Az egyetlen apróság, ami néha zavart, hogy engem nagyon tud idegesíteni, amikor ok nélkül, vagy csak mert költői akar lenni valaki, az és helyett csak egy s-t használ, ami nálatok is előfordult néha. Persze annak is megvan a helye, csak volt, amikor nem találtam indokoltnak. Bár ez főleg az én hülyeségem. Ezen kívül viszont komolyan nagyon teszett, eltaláltátok a megfelelő mennyiségű leírást és párbeszédet, az E/1 illik a lányokhoz, egy ilyen történethez tökéletes, szóval le a kalappal, sikerült egy igényes, hiteles és nagyon egyedi fanfictiont írnotok! Feliratkoztam, drukkolok nektek, hogy elérjétek a százat, megérdemlitek!

Love, Lyla