Kritika #151

Tamed  - Megszelídítve (x)
Jetta P. 

Kinézet: Kódos kinézethez képest szépen lett megcsinálva. Találkoztam pár hanyag, ocsmány munkával, a tiéd kivételt élvez.

Első benyomásra azt mondanám, a fejléc szép. Jobban megnézve, felfedezek pár apró hibát, mint például, hogy túl sok. Egyértelmű üzenet, hogy farkasokhoz lesz köze, és hogy a lánynak lesz sok köze hozzájuk, emellett télen játszódik. Bontsuk két részre a fejlécet: a lány és a fehér farkas. A lány képe nem a legélesebb, ráadásul nincs szépen körbevágva. A hajába olvadó táj magában elég lenne. Belerondít a feje felett húzódó valami - bocsáss meg, de tényleg nem tudom kitalálni, mi akar az lenni -, a madarat sem a legcélszerűbb volt odapasszírozni. Esetleg a másik mellé. A fehér farkas fülei elhalványulnak és ragyog. Szebben nézne ki, ha rendesen körül lenne vágva. A farkas képén túl káosz van. Túl sok mindent tömörítettél egy helyre. A rohanó farkas egyik farkánál belelóg egy felirat, alatta szinte kivehetetlenek a képek. Jól összemostad az épületet a tájjal, viszont felette az írás bőven elég lenne. Alaposabban szemügyre véve, egy ,,elveszett" farkasra leltem. Ott fekszik az épület tövében, majdnem láthatatlanul.

Az angol címnek érdekes típust választottál, ami nem jelent rosszat, sőt! Nagyon is jól néz ki. Elegancia, némi vadsággal. A magyar címhez egyszerű stílust választottál, ezek ketten tökéletes párost alkotnak. Nem sok, mégis szép.

Muszáj megjegyeznem, a színvilág nem sikeredett egyhangúra. Sötétkék, kék, fehér, fekete, liláskék színeket használták, maik szépen harmonizálnak egymással. Különösen jól mutat, hogy meghagytad eredeti színeiben a lányt.
Összegezve a fejléc nem sikerült vészesen rosszra, csupán túlságosan zsúfolt.
A szürke sablon illik a sötétkék háttérhez, és a fehér színnel írt bejegyzések sem bántják az olvasó szemét. A bejegyzés dátumára felesleges kitérnem, a fejezet linkjéhez képest az alcím eltörpül. Az alcímet állítsd picivel nagyobbra, legalább a fejezet nagyságának felére. Amit haladéktalanul tegyél meg, hogy a bejegyzéseket sorkizártra állítod át. Ki mennyire rajong a képekért, az emberfüggő. Minden fejezet végére beillesztettél egyet, viszont tedd inkább a bejegyzés elejére. Nemcsak ,,mert így jobban mutat" miatt, hanem - véleményem szerint - kis utalást ad az adott fejezet tartalmára.
Térjünk át a modulokra. A szövegdobozok, a menü színében alaposan beletrafáltál. Iszonyatosan jól mutatnak ezzel a kékes-szürkés alappal. Esetleg a szöveg betűméretét növeld eggyel. A modulok közül kettőt cserélnék meg: Mondások és Falkatagok. A szereplők képeivel az egyetlen probléma az, hogy néhányuk arca alig ismerhető fel. Tetszik az elképzelés, miszerint próbáltad meg ábrázolni őket, csakhogy a megvalósítás nehezebb.
Apró dologra hívnám fel a figyelmed: ne sajnáld azt a szóközt a Tamed és - között.

Történet: Halkan megjegyzem, hogy a megszelidítve szóban az első i is hosszú. Helyesen így hangzana: Tamed - Megszelídítve. 

Prológus + tíz fejezet elérhető, ehhez tartozik négy trailer. Az első trailer, habár túllépett az átlagos három percen, megfogott. Éles képek, egységes színmód, megfelelő időben váltakozó képkockák. Nincs különleges effekt, ami a legfontosabb, nincs szöveg, ugyanakkor érthető. Az igényes trailer időt igényel, és a tiédre is lehetne használ az időigényes munka jelzőt. A zene egyszerűen tökéletes választás. A másik kettőt ennek a rövidített verziójának nevezném, néhány új gif képpel. Eddigi sorozatnézős életem során csak ott találkoztam intrókkal, erre mit ad a sors, van, hétköznapi ember is vesződik ezzel. Ötletesnek ötletes, azonban túl gyors. (A zenék remekek, a negyedik alatt szólónak nem jut eszembe a címe, pedig tudom, hogy ismerem. a másik, szégyen, hogy Jensent nem ismertem fel)

A fülszöveg közli a tényeket... és ennyi. Csatlakozom a ,,borítójáról ítélem meg, azért elolvasom a fülszöveget, mert hátha érdekesebb"-ek táborához. A te esetedben maradásra bírt a külcsín, a tartalom érdekes kezdődött, aztán kerestem a végét. Sokat nem árul, csak annyit, hogy újabb farkasos sztorira számíthat az olvasó, valami különleges, a többiek közül kiemelkedő lánnyal, holott jóval többről van szó. A tartalom megírása sose könnyű, időt igényel, de mindig legyen benne valami, ami megfoghatja a blogra tévedőt. 

A prológus meglepett, ahol szembesültem az írásoddal. Azt gondoltam, ebből még lehet valami. Tovább olvastam, de nem kaptam meg. Ugyanaz a valami hiányzott, mint a fülszövegből. Szépen fogalmazol, a leírások élvezetesek. Mivel E/1-ben írsz, nyugodtan fókuszálhatsz a szereplő érzelmeire. A leírások mennyisége megfelelő, viszont az érzelmek elenyésző arányban vannak. Felesleges információkat is elhintesz, például hány fokos a levegő, és vannak cselekmények, amik fejezetről fejezetre ismétlik magukat. Sok tőmondatot használsz, amiket összeköthetsz. Ha úgy érzed, jobban kézre fekszenek a leírások, próbáld ki az E/3 írásmódot. 

A helyesírással akadnak problémák, méghozzá nagy. Kis bűnnek számítanak az elgépelt szavak, lehagyott vagy kihagyott betűk, külön írt szavak, a téves igeidő használata. A nagyobb bűn, hogy alapvető szavakat rosszul írtál le, gondolok itt a muszáj-ra, amit ly-vel írtál. Fogalmam sincs, Wordben írsz-e, de ajánlom figyelmedbe. Kijavítva a hibákat, jelez a felesleges szóköznél és vesszők kitételekor. Apropó vesszők. Nem tudom, miért haragszol rájuk, de nem használod őket. Ettől egybe folyik a mondat, olyan, mintha egy szuszra akarnál mindent kipréselni szerencsétlen főhősből. A pontokkal más a helyzet. Sokat használ, rossz helyen, néhol a vesszőket. Például:

- Daniel - láttam, hogy visszafordul - kérlek maradj! - nagyot nyeltem, ám mikor megpillantottam a halovány mosolyt az arcán fellélegeztem. - Valójában miért hívtál ide?

Így írtad te. Ebben a mondatban több hiba is van, amit pirossal jelölök.

- Daniel - láttam, hogy visszafordult -, kérlek, maradj! - Nagyot nyeltem, ám mikor megpillantottam a halovány mosolyt az arcán, fellélegeztem. - Valójában miért hívtál ide?

Közbeékeléskor a közbeékelt mondat végére kell kitenni a vesszőt, az új mondat megkezdése előtt, ha azt az író megszakította, viszont tehetsz pontot is, feltéve, hogy a szereplő szavai kitesznek egy teljes mondatot.Pontot csak akkor teszünk a párbeszéd végére, ha azt cselekmény követi.

Sokféle lény, mint a jubák, azaz gepárdok, unciák, tehát hópárducok, couguarök, akik a pumák; ‘kik hozzánk hasonlóak a counok, azaz coyotok, vulpek pedig a rókák, de még órákig sorolhatnám csak az alakváltókat, de különböző démonok, lelkek, druidák is fel voltak sorolva. Lapozgatás közben meg is találtam a lapot, amiről Dylan beszélt, s amint megláttam meg is törtem a csendet.

Ebben az esetben azért kell kitenni a vesszőt, mert kötőszavakat használtál. Magyarázol és következtetsz, a tagmondatokat kötöd össze, ezért kell kitenni őket. Az és szóval te is hadilábon állsz, csakúgy, mint jópáran. Általában felsoroláskor nem teszünk elé. Elég nehéz megmondani, mikor is kell kitenni. Erre is van szabály: attól függ, a kötőszót követő mondatrész önálló-e, vagy sem.

- Lydia! Ugye? - bólintottam

- Lydia, ugye? - bólintottam.

- Figyelj beszélek Daniellel, - feltéve ha megtalálom, gondoltam - ő tudni fogja, tudnia kell.

- Figyelj, beszélek Daniellel. - Feltéve, ha megtalálom, gondoltam. - Ő tudni fogja, tudnia kell.

Pont az adott szereplő mondanivalójának végére, mert utána a főszereplő belső gondolata követte. Annak végére is pontot kell tenni, a gondolatjel után nagybetűvel kell folytatni, mivel új mondatba kezdtél.
Annak ellenére, milyen szépen  fejezed ki magad, előfordulnak szóismétlések. A de és majd szavakat előszeretettel alkalmazod egy-egy fejezeten belül többször. Keress szinonimákat, így is színesítheted az írásod.
Térjünk át a lényegre, a történetre. Winterwoodban élő - ironikus módon - Autumn nevezetű hölgyemények életébe váratlan fordulat következik be. Innétől történetet el is lehetne könyvelni sablonosnak, csakhogy mégsem. A lány eleinte egyedül van, tudja kontrollálni magát... A területre új falka érkezett, amit nem is lehetne igazán újnak nevezni. A cselekmény valójában itt kezdődi el. Őszintén bevallom, az elárvult, szerencsétlen, valójában a leghatalmasabb farkas lányka, akit véletlenül haraptak meg, amjd jönnek a gonosz csúnya, nagy ordasok, élén egy kemény öreggel, meg beüget a gyönyörű szőke farkasherceg, aki segít Pirosnak, végül Piros győzedelmeskedni, mivel ennek így kell történnie, aztán minden szép és jó lesz újra történetet vártam. Mostanában miért van, hogy tévedek? Tovább olvasva kiderült, Piros Autumn nem az a tipikus szerencsétlenből lett superwoman. Nagyra hivatott, kicsit másképp. A vérfarkas dolgot vegyítetted Onikkal más természetfelettiekkel, frappáns elnevezéssel és a kezükbe nyomtad a védekező módszereket. Természetfelettiként sem lehetsz halhatatlan, olyan fegyvereket adtál a kezükbe, amivel megbontottad a megszokott vadász-farkas felállást. A történet maga nem rossz, ellenben a cselekmény gyors. Az események pörögnek, nem jó értelemben. Olyan gyorsan történik minden, hogy nincs ideje megérteni azolvasónak, mi miért történik. Taposs a fékre! Ne kapkod el úgy a dolgokat, mert ettől összecsapott, félkész munkának tűnhet egyesek számára. Ezzel nem azt akarom mondani, írj hatvan oldalból álló fejezeteket, hanem szánj időt a cselekmény kibontakozására. Mostanában tűnt fel, hogy gyakran követik el azt a hibát az írók, hogy filmszerűen írják meg a részeket. Ne kövess el klisé hibákat - például a buszos jelenet -, és gondold végig, te mit tennél az adott helyzetben.
Autumn egy felnőtt, aki még a szüleivel él és a jövőjét tervezi. Olvasás közben nem éreztem, hogy Autumn felnőtt lenne. Egy tizenhat éves lányt jutatott eszembe. Nem amiatt, hogy ostoba, hisztis csitri lenne, egyszerűen nem éreztem annak. Egy felnőttnek megvannak a problémái, a farkas én ráadás, az emebri mivoltára fektethetnél kicsivel több hangsúlyt. Huszonkét éves átlagos nőnek milyen problémái lehetnek? Értelmes, kitartó, ugyanakkor érzelmes karakternek tűnik, amit úgyszint előtérbe hozhatnál. E/1-es írásmód azért is jó, mert az érzelmeket jobban ki tudod fejezni, így a karaktereket is jóval sikeresebben megismertetheted.
A barátnője, Lydia, nevezném a manapság elég elterjedt pasifaló, de okos karakternek. Vele nincs különösebb probléma, jó, ha be van építve egy ilyen szereplő, a történet élínkítője, nélküle borongós lenne minden. Az ő szemszögéből írt különkiadást jól megírtad, élvezetes volt. Betekintést nyerhettünk, miszerint látja egy halandó az idegen világot, akivel, valljuk be, az olvasó könnyebben azonosul.
Cora a semmilyen. Nem valósághű. Természetes, meg kellett változnia, azonban ez nem megy olyan könnyen. Nem fog egyik pillanatról a másikra megbízni olyasvalakiben, akit előtte a háta közepére sem kívánt. Jana, a rossz kislány. Mindenki utálta, én igazán bírtam. Nem elég annyi, hogy elreszt egy-két megjegyzést, mutasd meg, miért is ő a rossz! (A karmait számtalanszor kieresztette, ami vadócabbá és lobbanékonnyá tette. Igaz, mellékszereplő, de lehet csinálhatsz belőle emlékezetes mellékszereplőt akár.)
Dylan. Hát mit is mondhatnék róla? Az újabb jószívű, józan észre térítő jóakaró. A csendes jóakaró. A csendes jóbarát. Dylan nem sokat szólalt meg, amikor igen, árasztotta magából a nyugodtságot. Külső leírásáról elfogahadható mennyiséget kaphatunk, ám a korban való elhelyezés nem mindegy. Nem mindegy, hogy valaki húsz-huszonöt közöttinek vagy huszas évek végét tiporja, a harminctól hajszél választja. Bár a mai világban nehéz behatárolni egyes emberek életkorát, tégy különbséget húsz és harminc éves pasas között. Kedvelem Dylant, jobban, mint a főszereplőt. Ő lehetne az alfa, mondtam olvasás után. Nem igazán válna jó alfa belőle, mondom most, végiggondolva az eseményeket. Dlyan a segítőtárs, hiányzik belőle az erő, a keménység és a vezéregyéniség. Meghúzódik a háttérben, mindig ott van, ha segíteni kell, ennek dacára irányítani képtelen lenne egy falkát.
Szándékosan hagytam a végére Danielt. Nos, Daniel az egész lénye irreális. Külsejéről aligha tudunk meg valamit átváltázosákor csodás kék szemein kívül. Danielt sem nevezném igazi vezérnek. Aki vezér, abban meg kell lennie a határozottságnak, bátorságnak, merészségnek... Belőle hiányzott. Meg akarja védeni a lányt, ha titkolózik, azzal nem fog segíteni. Jó kiállású, szókimondó karakternek hittem, ehelyett - nem szeretnélek megbántani - olyan semmilyen. Néha megemeli a hangját. Az alfal vállát nehéz súly nyomja, hiszen emberekért, életekért felel. Bizonyos lépéseket neki kell megtennie. Nincs titkolózás, és nem akarja lekapni a keresett lányt a legelső adandó alkalommal. Akiben nem bízunk meg elsőre, azzal távolságtartóbban viselkedünk. Daniel szavai ellentmondanak státuszának, ezért dolgozhatnál azon, hogy életre keltsd az alfát - nem, ezzel nem arra akarok célozni, hogy ölesd meg vele a félvilágot, hogy tekintélyesebbé tedd.
A történeted ígéretesnek hangzik. A lények egyáltalán nem sablonosak, a karakterek sem rosszak.  A szép leírások mellett kapjanak helyet bővebben az érzelmek. Gondold végig a cselekményt, ne hamarkodd el és ismertesd meg jobban a szereplőket! Ha eddig nem tetted, írj wordben. Kapcsold össze a cselekményt, ne tagold: először részletezel egy álmot, majd kiemelve a két nappal később mondatot ugrasz. Sződd bele a történetbe, csikarj ki magadból midnent, amire képes vagy. További sok sikert!
[Mindent, amit itt olvastál nem ártó, bántó szándékkal íródott, csupán segítenék szeretnék valamit!]