Sziasztok! :)
Megérkeztem a második kritikámmal, amit Hoshimiya Arisa blogjáról, a "Love on the ice"-ról írtam. Remélem tetszeni fog Nektek, és egyre többen mertek majd tőlem, "az új lánytól" is rendelni. <3
Kinézet
Őszintén szólva eléggé
vegyes érzésekkel pillantottam végig először a blogodon. A
fejléc annyira nem nyűgözött le első látásra – sajnos a
későbbiekben sem, de erről majd pár sorral lejjebb -, viszont a
modulsáv, és a bejegyzések kinézete határozottan elbűvölt.
Utóbbiak annyira könnyedén elegánsak, hogy egész egyszerűen
beléjük szerelmesedtem. Leginkább talán a menüsor varázsolt el,
bár ott azért annyi kritikát jeleznék, hogy a „földre szállt
boszorkány” felirat nem fér be teljesen a téglalapjába, és bár
így is olvasható, egy minimálisan rontja az össz képet. A
modulok sorrendjében szerintem a chatet érdemes lenne kicsit
feljebb hozni, például a szavazás fölé, hiszen az emberek ott
tudnak veled elsősorban kommunikálni, így én azt jobban szem elé
tenném, még ha mindössze néhány görgetésről is van csak szó.
A bejegyzéseknél nagyon tetszik a dátum elhelyezkedése, szép
maga a bejegyzés cím is, azokba nem tudok, és igazából nem is
szeretnék belekötni. :) A bejegyzések szövege tökéletesen
olvasható, szépen sorkizártra is vannak állítva, úgyhogy ezek
engem meggyőztek.
Akkor egy kicsit a design
negatív részéről is. A két karakter nagyon elüt a fejléc
hátterétől, sajnos számomra már kissé bántóan is. Nem értem,
hogyha az alap fekete-fehér, akkor a főhősök miért ennyire
irgalmatlanul rikítóak. Illetve szerintem a design többi részéhez
sem passzol túlzottan ez a színösszeállítás, kicsit jobban
össze kéne ezt hangolni. Esetleg valami olyan fejlécalap jobban
passzolna, aminek a színe összhangban van a betűkével. Az
alapkoncepciót amúgy értem, mármint gondolom kicsit a telet
akarják a színek felidézni, meg ugye a blog címe is kék, ami egy
olyan címhez, mint „Love on the ice” egyébként kifejezetten
passzol, csak akkor viszont a design többi részét is ebben a
szellemben kéne megalkotni. Illetve még a fejléchez annyit, hogy
sajnos széltében nem éri végig az oldalmodult, ami számomra egy
picikét zavaró.
10/7
Elemeire lebontva
nem rossz, de egész egyszerűen nem harmonizál
A fejlécen a
karakterek nagyon elütnek az alapszíntől
De a modulsáv
fantasztikus <3
Fülszöveg
Első olvasásra
tetszett, egy kellemes, romantikus, bonyodalmakkal fűszerezett,
könnyed kis sztorit sejtet, amiket én nagyon szeretek, így
kifejezetten örültem, hogy a kritika kapcsán rákeveredtem az
oldalra. Olvasóként lelkesen mentem is volna tovább az első
részre, viszont azért mint kritikus feladatomnak éreztem, hogy
kicsit jobban darabokra szedjem a fülszöveget, így azért egy-két
aprócska dologba belekötnék.
„Divat, tánc,
műkorcsolya és a zene alkotja együttesen a végső
összetett szórakozást!” - Nekem ebben a mondatban
kicsit furcsa, hogy csak a zene szó elé tettél névelőt. Lehet én
vagyok nagyon kötözködős kedvemben, gondolkoztam is, hogy nem is
írom le ezt az észrevételemet, de valamiért annyira bántotta a
lelkemet, hogy végül mégiscsak jobbnak láttam megemlíteni.
Ugyanehhez a mondathoz még annyit, hogy a fentebb kiemelt szavak
közé szerintem kéne egy vesszőt tenni.
„csapatot, ami ma
már lassan a világ minden táján elterjedt”
- Inkább a világ minden táján ismert, népszerű. Az
elterjedt valahogy nem passzol ebbe a mondatba, nem igazán ebben a
kontextusban használatos.
Itt egyébként nagyon
tetszik a váltás, valahogy a stílus is magában hordozza azokat a
tipikus tinilányos problémákat, amikkel nekünk csajoknak meg kell
szenvednünk a gimnázium idején. Ez a rengeteg barátja, meg
rosszakarója van rész egy nagyon picit sablonos, de persze manapság
elég nehéz már lyat írni, amit senki ne tett meg volna előttünk,
úgyhogy ezen inkább ugorjunk is.
„Szerencsére, a két
legjobb barátnő mindig a legjobbkor jön,
Rhythm és
Mion, akikben
mindig meglehet bízni.”
- Úgy szerintem jobban hangzana ez a mondat, hogy „Szerencsére a
két legjobb barátnő, Rhythm és Mion, mindig a legjobbkor
jön/jönnek, rájuk bármikor lehet számítani”. Ha az egészet
nem is szeretnéd átírni, a kijelölt részt javítsd át „meg
lehet bízni”-re, mert névutóknál így kell szétválasztani.
Egyébként a végét azért fogalmaztam át, mert az eredetiben
kétszer szerepelt a mindig szó, és gondoltam esztétikailag jobban
passzol a bármikor. :)
„Viszont képben van
Castiel is, a
suli rosszfiúja, akinek szerves része van főhősnőnk életében,
valamint fény derül Aira és Castiel múltbéli titkára.” -
Vagy szerves részét képezi az életének, vagy fontos szerepet
tölt be az életében. A kettő egyvelege számomra furcsa, de ahogy
érzed. Illetve még annyi, hogy ez a „valamint fény derül...”
nem igazán passzol bele a mondatba. Eléggé lóg a levegőben,
kicsit olyan, mintha mindenáron bele akartad volna írni, de nem
találtál volna neki megfelelő helyet,ezért csak úgy random
odapakoltad valamelyik mondat végére. Szerintem esetleg adhatnál
neki egy külön mondatot, vagy érdemes lenne jobban összekapcsolni
az előtte elhangzottakkal.
A fülszövegben a
továbbiakban nem akadtam fenn sehol, a kérdések a végén
kifejezetten tetszettek. Amúgy is kedvet kaptam az olvasáshoz, ez a
lezárás pedig csak fokozta a lelkesedést a történet irányába,
úgyhogy ezért jár a piros pont.
Összességében tehát
tetszett a fülszöveg. Kellő mennyiségű információt ad az
olvasónak, hogy be tudja lőni, mennyire az ő stílusa a sztori, de
nem mondd el túl sokat a történetről. Az ideális középút.
Egy-két mondat megfogalmazása volt az egyedüli, ami annyira nem
tetszett, de úgy egyben tényleg szép munkát végeztél.
5/4,5
Korrekt volt, az se
baj, ha nem írod át, amiket megjegyeztem, bár a szóismétlést
és azt a névutós hibát azért szerintem érdemes lenne. A többit
csak akkor javítsd, ha egyet értesz, ha számodra az eredeti jobb,
akkor nyugodtan maradj a saját verziódnál :)
Szereplők (menüpont)
Aira: Oké, amikor írtad,
hogy jól ki jön Sho-val aki a Callings tagja, majd az új mondatot
úgy kezdted, hogy régen egyszer lefeküdt Castiellel, akkor
komolyan kellett pár perc, hogy rájöjjek, ismét a lányról
beszélünk. Egyébként Sho nevénél szerintem nem szükséges a
kötőjel a ragozásnál, hiszen ejted az o-t a név végén, éppen
ezért kapcsolódhat hozzá rögtön a rag, de mivel ez nem angol
név, ezért nem merem száz százalékra kijelenteni, hogy nekem van
igazam. Amúgy engem az egy kicsikét zavart, hogy a fülszövegben
annyira nagy titoknak beállított dolgot itt most el is árultad,
kicsit fokozhattad volna vele még az izgalmakat, de persze ha van
még számtalan másik fordulat a fejedben, akkor elnézem ezt az
apróságot.
„Régen egyszer
lefeküdt Castiellel, ami azóta is...” -
Ez a régen egyszer nyitány szerintem furcsa, inkább az egyszer
régen az elterjedt, bár értem, hogy te alapvetően azt akarod
hangsúlyozni, hogy mindössze egyszer került sor erre az ominózus
eseményre. Az igazi ok, amiért kiragadtam ezt a mondatot, az az,
hogy a vessző után lemaradt a „t” az „ami” végéről.
Rhythm: Nála igazából
rendben vannak a leírtak, érthető minden. Egy-két dolgot persze
én itt is másképp fogalmaznék meg, de ez a te blogod, a te
stílusod, úgyhogy visszaveszek magamból, és nem költök át
mindent (kivéve, ha valami nagyon zavar :D)
Mion: „Mion
már Aira és Rhythm elütt debütált a Prism show világában,
azonban amikor megjelentek a lányok a képben, csak később volt
hajlandó csatlakozni hozzájuk” - Mionnál az egész
első mondat sántít. Alapvetően azt, hogy már korábban debütált,
meg hogy csak később csatlakozott hozzájuk, az lehetne két külön
mondat, mert bár van némi kapcsolat közöttük, annyira nem
tartoznak össze, hogy jobb legyen egyben, mint külön. A mondat
második fele pedig úgy logikusabb lenne, hogy „Mikor a lányok
megjelentek/feltűntek a képben, még nem akart csatlakozni
hozzájuk, de szerencsére ez a későbbiekben megváltozott.” Vagy
valami hasonló...
Castiel: Jobban
kihangsúlyoznád, hogy Aira miatt járt az előadásra, ha azt
írnád, hogy „a lány összes előadására eljárt”, illetve
ugyanennél a mondatnál az „addig amíg” közé kell egy vessző.
Ezenfelül kicsit sokat szerepel az egymás szó a következő két
mondatban. Ez egyébként egy kifejezetten nehéz dolog, mert nem
igazán van rá szinonima, de érdemes lenne egy átfogalmazással
kiküszöbölni a problémát.
Oké, kezdek rájönni,
hogy nagyon hülye gondolat volt egyesével végigmenni a
szereplőkön, de most már megcsinálom! :D
A következő három srác
rendben van, egyiküknél sincsenek eget verően nagy problémák.
Talán annyit ide megjegyeznék, hogy nagyon sok a szereplő. Ha az
ember a sztori előtt idekattint, akkor úgy a negyedik ember után
elveszti a fonalat, túl sok információt kap egyszerre. Érdemes
lenne egy kicsit jobban megszűrni, hogy ki számít fontos
karakternek, és ki kevésbé fontosnak.
Castiel húgánál
sincsenek javítanivalók, bár őt tényleg nem érzem annyira
fontos karakternek, hogy ide kerüljön, bár megjegyezném, hogy még
a sztoriba nem olvastam bele, szimplán előzetes gondolatok alapján
jutottam erre a következtetésre. Számomra aki nem elég fontos
ahhoz, hogy bekerüljön a fülszövegbe, az már nem tartozik a
kulcskarakterek közé, de talán csak én vagyok ennyire szőrös
szívű.
Egyébként ez a
szereplők modul egész tetszett, adott némi támpontot a
karakterekről, bár igazából én annak a híve vagyok, hogy a
történeten keresztül ismerjük meg a szereplőket, ne pedig ilyen
összefoglalók alapján. Persze ezzel nem kell egyetérteni, ezért
nem is áll szándékomban pontot levonni. Egy kicsit a mondatokon
érdemes lenne csiszolni, illetve azt fenntartom, hogy a karaktereket
nem szabad ennyire egy szinten kezelni. A fontos szereplőkre helyezd
a hangsúlyt, őket tedd előre, hiszen első számú célod, hogy
őket hozd közel az olvasóhoz, ne pedig xy kutyájának az előző
tulajdonosának az exfeleségét.
5/4
Prológus
Oké, annyit előre
bocsátok, hogy ez az a rész, amit még nagyon részletesen
kivesézek, minden fejezeten nem megyek majd végig azért ekkora
alapossággal, mert soha nem érek a végére, de mivel a prológus a
történet indító, így fontos szerepe van, ezért ezt még
elejétől a végéig megpróbálom szétszedni.
„Épp
a színpadról jöttünk lefele,
miközben még integettünk a tomboló tömegnek. Ez volt a nyár
utolsó műsora, egyben a nyárzáró Prism show. A közönség egy
teljesen új táncot láthatott tőlünk, amit
most táncoltunk először (ha
teljesen új a tánc, akkor ez azért evidens) és egyben
utoljára is. Legközelebb valószínűleg csak jövő ilyenkor fogjuk előadni. (Most
akkor utoljára adták elő, vagy jövőre még elő fogják?)
Holnap, vagyis szeptember
elsején megkezdem
(miért tértünk át jelenbe?) a harmadik évemet a híres
Sweet Amoris gimiben. Annyira nem vagyok oda a suliért, de nem
utálom. A korán kelés nem jelent gondot, hisz a nyáron
számtalanszor keltünk hajnalban a sok próba miatt. Mindenesetre
elég nehéz időszaknak nézek elébe,
ami ráadásul még el sem kezdődött.
(Ha még csak elébe nézel, akkor
egyértelmű, hogy nem kezdődött még el) Szerencsére
Rhythm és Mion, a két legjobb
barátnőm, s akikkel együtt alkotjuk a MARs nevű csapatot, mindig
itt vannak nekem. Rhythm hiperaktív létére
is ugyan, (ennek szerintem nem volt
értelme) de mindig tudja, mire van szükségem, Mion
pedig amúgy is egy izgulósabb fajta lány, bár talán azért
hármunk közül én vagyok a legszerencsétlenebb, és ezt nem is
tagadom. Régen eléggé két bal lábas voltam, amit aztán az
előadások haladásával (előrehaladtával
kicsit szebben hangzana) sikerült kinőnöm, azonban még
most sem vagyok tökéletes.
Miután átöltöztünk a
lányokkal, elindultunk a
folyosón, szándékosan lassan haladva, mert a tömeg fele (a
tömeg nagyja szerintem jobban hangzik) még csak most
tódult kifelé. Annyira nem szoktam megfigyelni a közönség
embereit, inkább koncentrálok, hogy el ne rontsam a táncot. Most
sem néztem meg őket különösebben, de ahogy a hatalmas sor vonult
ki, megakadt a szemem egy ismerős
alakon. (Itt az a furcsa egy kicsit, hogy
ugye az elején a „nem szoktam megfigyelni” rész arra
vonatkozik, hogy táncolás közben nem nézi meg az embereket, itt
pedig már ugye csak kivonulnak, így a „most sem” nem egészen
helytálló, de most tényleg nagyon szőrszálhasogató vagyok,
úgyhogy ezt engedjük el) Mit keres ő itt? Próbáltam
nem feltűnést keltve (feltűnés nélkül)
elsétálni a tömeg mellett, ám
pechemre sajnos Castiel észrevett és találkozott a tekintetünk.
Gyorsan elnéztem a másik irányba, majd felhúztam a fejemre a
pulcsim kapucniját, s lehajtott fejjel belekaroltam a barátnőimbe,
ezzel kicsit sietősre véve a lépteinket. Remélem, nem tűnt fel
nekik miért csinálom, vagy az lenne a
legjobb, ha észre sem vennék, hogy
Castiel itt van. (Megint
jelenben vagyunk, ami csak abban az esetben lenne üdvözítő, ha
egy időutazós sztoriról lenne szó) Szerencsémre
viszont lefoglalta őket két rajongó, ezért aztán el is
vesztettem őket a nagy tumultusban. (Könyörgöm,
beléjük karolt, és elvesztette őket? Azért ez nem túl
reális...)
Egész nyáron nem
találkoztam vele, nem is láttam a vöröst. Azt gondoltam, hogy
sikerült teljesen elfelejtenem a srácot. Most mégis azt éreztem,
hogy a szívem majd kiugrik a helyéről. Az hittem, már nem köt
hozzá semmi, az érzéseim is megváltoztak vele kapcsolatban. Vagy
talán mégsem?”
Remélem érthető a
javítás, ha bármi nem világos, vagy nem értesz egyet, akkor
nyugodtan írd meg kommentben. A hibákon túl egyébként nem volt
rossz a prológus, ez a sok piros ne ijesszen meg. Helyesírásilag
is rendben volt, a legtöbb probléma inkább logikai eredetű volt,
sem mint írási.
A történetindítói
feladatoknak tökéletesen eleget tett ez a rövidke kis jelenet.
Megjelent benne mindkét főhős, maga a Prism show, kicsit
beleláthattunk Aira fejébe, bár azért különösebben nem tudtunk
meg semmi újat. Igazából ez a prológus arra volt jó, hogy kicsit
összerendezze a fülszövegben és a szereplőknél olvasottakat,
adott a sok információnak egy keretet.
A fentebb feltüntetett
hibák azért az élvezhetőségből eléggé levontak, nagyon
sokszor kiszakadtam az olvasásból az ilyen logikai bukfencek miatt,
ami sajnos nem a legszerencsésebb. Az ember szeret kikapcsolni
olvasás közben, főleg ilyen könnyed sztorik esetében, de sajnos,
ha mindig mikor épp belemerülne a történetbe, kirángatja egy
hiba, és sajnos ezt egy idő után nem fogja szórakoztatónak
érezni.
Összességében tehát a
prológus indításnak nem rossz, de sajnos annyi malőr van benne,
hogy az olvasójelölteknek nem egy százalékát elveszíted
miattuk.
10/5
A helyesírás és
az elgondolás nem rossz, de a kivitelezésbe nagyon sok hiba
csúszott, ami sajnos a pontokon is meglátszik.
Olvasd át újra, és
próbáld meg logikusabban, reálisabban átírni
Történet
Na, akkor kezdjük
magával a cselekménnyel. Igazából annyira nem túl érdekfeszítő
a sztori, tipikus gimis történet, annyival kiegészítve, hogy a
lány éjjel-nappal próbán van. Őszintén szólva engem annyira
nem fogott meg, pedig én kifejezetten kedvelem a könnyed, limonádé
sztorikat. Valahogy nagyon nem haladunk előre, ugyanazokat a köröket
futjuk le újra meg újra. Castiel akárcsak a Csábításból
jelesben, néha teljesen random feltűnik egy folyosón, odamorog
valamit a csajszinak, aki aztán bekezdéseken keresztül elemzi,
hogy ő most tulajdonképpen szerelmes-e vagy sem. Először még
oké, másodjára azt mondom belefér, de hogy ez minden részben
újra meg újra lejátszódik, az kicsit sajnos unalmas. Utóbbi
érvényes arra is, hogy a lány minden egyes fejezetben elmondja,
hogy remekül el tud kalandozni az órákon, soha egy másodperc
erejéig nem figyel, de azt azért mindig hangoztatja, hogy ő ilyen
csodalány, mert nulla figyeléssel is ötöst ír. Sajnos ez
egyáltalán nem így működik, főleg akkor nem, ha minden egyes
délutánt a próbateremben töltesz, és este holt fáradtan zuhansz
be az ágyba. Nekem nagyon irreális volt ezt olvasni, ráadásul ez
is szinte minden részben előkerült, ami a sokadik alkalommal már
fárasztó volt. Érdemes lenne kicsit színesíteni a
cselekményszálon, mert tényleg megállás nélkül ugyanaz
történik.
A karakterek se nyűgöztek
le különösebben, igazából a szereplőknél felsorolt
emberkékből, volt aki gyakorlatilag csak egy említés szintjén
szerepelt. Ez persze nem baj, csak itt is jelzem, hogy talán érdemes
lenne nem az ő bemutatásukkal nyitni, hanem jobban ráhangolódnia
tényleges kulcskarakterekre. Egyébként Aira-t egész jól
megismertetted velem, sokszor olvashattam a gondolatait, az
indítékait. A szokásait, a rutinjait is jól bemutattad,
összességében egy nagyjából kiforrt karaktert alkottál, amiért
jár a piros pont. A srácok sajnos ennyire nem kaptak nagy
hangsúlyt, Castielről annyit tudtam meg, hogy vörös és hogy
bunkó, Sho-ról pedig sajnos még ennyit sem. Ők eléggé papírmasé
karakterek lettek, érdemes lenne egy kicsit jobban bemutatni őket.
Kevés párbeszéddel dolgozol, ami bár nem gond, de itt a
karakterformázásnál negatívan hat.
A két srác bunyója
számomra nagyon irreális volt. Elvileg mindkettőből ömlött a
vér, majd a következő rész szerint egy hajszáluk se bánta a
történteket. Azért ez nem így működik. A másik, ami engem
eléggé zavart, hogy a lány úgy beszélt a két sráccal a nemi
életéről, mint más a tévéműsorról. Oké, értem én, hogy egy
közvetlen lánykáról van szó, de azért van egy-két dolog, amit
ennyire nem teregetünk ki. A szexuális életünk pedig határozottan
ide tartozik...
15/8
Nem igazán kötött
le a sztori, nagyon sokszor ismételted önmagad, nem igazán haladt
előre a történet. Érdemes lenne a Sho-val való duetthez
hasonlatos új történetszálakat beleszőnöd a sztoriba, különben
nagyon el fog laposodni.
Kicsit feküdj rá
jobban a fiúk karaktereire, mert eddig róluk nem sokat tudtunk meg
Próbálj meg jobban
a realitás talaján maradni, elég sok a logikai bukfenc a
sztoriban, érdemes lenne valakivel átnézetned a részeket, mert
így egy pöppet kaotikus
Fogalmazás,
helyesírás
Ami tetszett, hogy sok
leírást írsz, nem tömény párbeszédből áll egy rész. Sőt,
mint már fentebb is említettem, viszonylag kevés párbeszédet
használsz, ami egyfelől jó, másfelől meg annyira nem. Az
mindenképp értékelendő, hogy sokat írsz a szereplő belső
világáról, a gondolatairól, az érzéseiről, jól bemutatod a
napjait, viszont azért a párbeszédek is fontosak. Aira szemszögén
keresztül mindig ugyanolyannak látjuk a többi karaktert, és ők
pont egy-egy beszélgetés keretében tudnának kicsit kitörni abból
a megbélyegzett világból, amiben mi látjuk őket a lány szemén
keresztül.
A helyesírásod rendben
van, viszont rengeteg az elgépelés. Ezeket egy átolvasással ki
lehet kerülni, illetve a helyesírás ellenőrző is remek
szolgálatot nyújt ilyen téren.
Amivel szintén kéne
valamit kezdeni, az a félrefogalmazás. Egy-két mondatodnak semmi
értelme nincs, ami gyanítom abból ered, hogy kitaláltál valamit,
aztán átfogalmaztad, de a mondat elejét és a mondat végét végül
nem egyeztetted össze. Egy átolvasás erre is megoldás, illetve
próbálj meg egy picikét jobban koncentrálni írás közben, mert
ezek egyébként tényleg kiküszöbölhető hibák.
Ami még zavaró, hogy a
részek során többször is időt ugrottál. A múlt idő ilyen
téren egy kicsikét nehéz, mert a lány gondolatait nyilván
jelenben akarod közölni, csak néha benne ragadsz az időben, vagy
véletlenül összekavarodsz, és ilyenkor sajnos becsúsznak a
hibák. Itt is csak ismételni tudom önmagam: Olvasd, vagy olvastasd
át a részeket!
10/5,5
Átolvasás,
átolvasás, átolvasás
Figyelj jobban az
időre
Túl sok az
elgépelés, és gyakran kevered a szólásokat
Összességében:
55/34
Remélem nem bántottalak
meg a szavaimmal, a hibákat tényleg segítőszándékkal említettem
meg. Bár sok negatívat elmondtam, egyáltalán nem rossz a helyzet,
szimplán csak van még hova fejlődni. Egyébként a stílusoddal
nincs gond, lendületesen írsz, az ember szívesen olvassa, csak
egyelőre még túl sok hibával dolgozol, ami sajnos az élmény
rovására megy. Látszik, hogy nincs előre megtervezett koncepciót,
azt írod, ami az eszedbe jut, és ez sajnos sokszor logikai
gikszerekhez vezet. Lehet érdemes lenne írnod előre valami tervet,
hogy melyik fejezetben mit fogsz írni, esetleg csak mikor leülsz a
gép elé, fejben gondold át, hogy mégis mi az elképzelésed.
Mielőtt kirakod a részt, mindenképpen mutasd meg valaki
semlegesnek, aki nyugodt szívvel elmeri neked mondani, ha valamelyik
rész, vagy valamelyik mondat nem tetszik neki, és próbálj meg
építkezni a tanácsaiból. Ha sikerül kicsit visszaszorítani a
hibafaktort, akkor egy nagyon jó kis sztori kerekedhet ki még
ebből! <3
További jó blogolást!
Naomi L.Price