Ahogy láthatjátok, megint nagyon eltűntem. A kérdés az, hogy miért? A válasz nagyon egyszerű: iskola. Tizenegyedikbe járok, ez az évem már beleszámít a felvételibe, így muszáj kitűnő jegyeket produkálnom, a felvételimhez ugyanis négyszázhatvan pontot kell összeszednem. Corvinus én így szeretlek! :3 Illetve holnap nyelvvizsgázok, jövő héttől kezdődnek a német vizsgáim is, amikből szám szerint öt lesz ebben a hónapban. Tehát, ahogy láthatjátok, szinte semmi időm nincs, ami van, azt pedig leginkább a magánéletemre és a történetes blogjaimra szeretném fordítani.
El kell mondanom nektek, hogy mostanában nem igazán érzek magamban ambíciót a kritikákkal kapcsolatban, kiégettnek érzem magam, és nagyon kezd elegem lenni abból, hogy órákat töltök a blogok elolvasásával - amik esetenként épphogy olvashatóak -, majd még minimum egy órát a kritika elkészítésével. Ezzel még nem is lenne gond, hiszen szívesen segítek, tényleg! De mikor én mindezzel ennyit dolgozok, és az adott bloggerina annyit se tud odaköpni a kritikája alá, hogy "kösz, b***d meg", azért az tiszteletlenség, mert én dolgozok a szabadidőmben (!), hogy neki jobb legyen és még csak ennyire se becsüli a munkámat. Vagy éppenséggel ír egy köszönő kommentet, elfogadja a véleményemet, és megígéri, hogy változtatni fog, mégis minden ugyanúgy megy tovább, mint addig. Akkor ezek után megkérdezném: mi értelme megírnom a kritikát?
Nem akarok senkire célozgatni ezekkel, általános problémákat fogalmaztam meg, akinek nem inge, az ne vegye magára!
Ezek miatt az okok miatt jutottam arra a döntésre, hogy egy időre szüneteltetem a rendelést. A már beérkezett kéréseket lassan, de biztosan igyekszem teljesíteni, többet azonban most egy ideig nem tudok vállalni, kérlek, értsétek meg az indokaimat.
Most pedig rátérnék a bejegyzés legfőbb céljára - a kritikára!
Szép napot,
Gabby C. Oaks
Lusie K. Grotte - Tengerek démona
Kinézet:
Nagyon szép! Komolyan, minden rendezett, szépek a színek, a kódok, a lapok elrendezése. Próbáltam hibát keresni, de nem igazán ment. A fejléced szerintem kicsit kicsi ehhez az elrendezéshez, de gyönyörű! A két hold, Smis hajója és maga Helena is rajta van, ami abszolút a történetet tükrözi. Nem mondom, hogy nem volt szokatlan elsőre, de ahogy egyre többet nézegettem, egyre jobban megtetszett.
Történet:
Megmondom őszintén, eleinte nagyon durván szkeptikus voltam. Ne értsd félre, nem miattad volt, csak egyszerűen annyi rossz fantasyt olvastam már ez a bloggeres pályafutásom alatt, hogy az hihetetlen. Általában rémesen írjak meg őket, tele logikai bukfencekkel, de némelyiknél már az alapötlet is tragédia. A tiéd viszont más - a te történeted jó! Már az meglepett, hogy invokációnak nevezted el a bevezetőt, hiszen ezt az elnevezést az eposzoknál használják, de ez egyedi, máshol még nem láttam ilyet. Ahogy maga az alapötleted is teljesen szokatlan, sehol nem olvastam még kalózos történetet - illetve de, olvastam, de az egy gagyi Karib-tenger Kalózai fanfic volt -, ezzel kitűnsz a több blog közül. A jó kezdés után kíváncsian vártam, úgy gobdoltam, hátha végre olvasok egy jó fantasyt is! Az első fejezetnél már kezdett látszani, hogy jó lesz, de valahogy számomra egy olyan kavarodás volt a nagyon durva inmedias res (hogy stílusos maradjak az eposszokkal kapcsolatban) kezdés miatt, hogy örültem, ha ki tudtam belőle hámozni, hogy nagyjából mi történik. A második és harmadik fejezet fokozatosan egyre érthetőbbé vált, később pedig tényleg minden világos volt már. Fura maga az E/3 személyű elbeszélésed, ritka az ilyen a bloggervilágban, de nagyon nagyon jól oldod meg! A történeted az egyik legegyedibb, amivel valaha találkoztam, a fogalmazásod pedig csodás! Gyönyörűen bánsz a szavakkal, az olvasó egy percig sem unatkozik, a cselekmény vezetésed pedig szintén remek! Az, hogy nem csak egy új világot, de egy új nyelvet is kitalálsz... hűha! Komolyan, szavakat nem találok! Viszont ennyi pozitívum mellett azért lenne még pár tanácsom is számodra. Az első az, hogy hiába van külön egy szószedeted, ha az olvasóid akkor és ott, olvasás közben nem értik, miről van szó. Használd ki az E/3 elbeszélés módot és a fogalmakat, mint az átvonzott, az elehaara vagy akármilyen felmerülő dolgot ismertesd az egyik szereplő gondolatain át, mert emiatt kavarodtam bele az elején a történetbe és lehet, hogy mások is így járnak. Nem kell mindent a legapróbb részletekig elmondani az adott fogalomról, de egykis információt legalább. A másik pedig az új nyelv. Én a helyedben lábjegyzetet csinálnék a kifejezésekhez, hiszen egyrészt ugye itt sincs megnyitva a történet mellé még aszószedet is, másrészt meg lehet, hogy valaki el se kezdi keresgélni. Szóval szerintem csillagozd vagy számozd meg a kifejezést és írd le a fejezet alá, hogy mit jelent.
A történet mellett pedig a szereplőgárdád is egyedi és minden részletében kidolgozott. Nagyon tetszenek, tökéletesen építed fel a jellemeiket, nem hazuttolják meg önmagukat.
Összességében tehát azt tudnám mondani, hogy néhány apróságot leszámítva egy fantasztikusan egyedi és kidolgozott történetről beszélünk csodálatos fogalmazással, ami könyvben is megállná a helyét. Tényleg, egy élmény volt! Abszolút megérdemled a feliratkozóidat!
Viszont azt el kell mondanom, hogy nem szeretek olyan blogokról kritikát írni, amik szünetelnek. Tudom, valószínűleg előbb kérted a kritikát, minthogy pihentetni kezdted volna a történetet, ez viszont nekem egy becsípődésem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése