Kritika #149

Aloha! :)

#AkkorMostBeszéljünkAKoacervátumCseppekHeterotrófAsszimilációjáról #MegFogokHalni

Egy felettébb nehéz hónapon vagyok túl, és mint látjátok, csak nagyon ritkán tudtam magamra ölteni a kőkemény kritizátor-palástot, de visszatértem, ki-ki örömére, ki-ki bánatára. (gondolom, nem mindenki örül nekem)

Kedves Ammie és Ashley! Semmiképpen sem akartalak megbántani titeket, ez a kritika csupán segítő szándékkal íródott, az őszinteség jegyében. Nem kell minden szavamat elfogadnotok, én sem vagyok tévedhetetlen! :)

Az emberevő kritizátor:

Donna

Ammie & Ashley - You Can't Always Get What You Want

Link: XXX

#1. Első benyomás:

A cím egy nagyon hosszú angol kifejezés, tehát azonnal meg tudom állapítani: ha egy listában blogok lennének felsorolva, és semmi mást nem látnék, csak a címeket, a ti oldalatok felett egész egyszerűen átsiklana a tekintetem.

A cím jelentése: Nem kaphatod mindig azt, amit akarsz (Szóljatok, ha rosszul fordítottam!) Nos, ezt miért nem lehetett magyarul kiírni? Talán megérteném valamelyest, hogy angol címet adtatok a blognak, ha olyan nyelvterületen játszódna a sztori; de az angol nyelv hogy jön egy magyarul íródott, Párizsban játszódó történethez? Nem fér a fejembe...

A dizájn viszont már első látásra elkápráztatott; igényes, gyönyörűszép, áttekinthető. Azonban valamiért számomra üresnek tűnt: szerintem nem illik a történethez, de ebbe egyszerűen nem akarok belekötni, még akkor sem, ha kritikusként az lenne a dolgom.

10/7

Ez igen, messze felülmúltátok az eddig elkészült három kritikám alanyait ebből a szempontból. Gratulálok! (Az eddigiek átlaga első benyomásra 3,3 pont.)

#2. Kinézet:

Plusz pont jár azért, hogy ezt az ízléses dizájnt ti magatok alkottátok meg, valószínűleg nem kevés munkát rááldozva! +1

Fejléc: Mindenképpen egy szép, igényes munkáról beszélünk: középen a két főszereplő képe látszik, mögöttük egy ajtó és egy lépcsőház úgy elhalványítva, hogy egy ideig nem tudtam eldönteni, hogy mik azok, és miért vannak ott. Szép, de számomra túl üres, semmitmondó.

10/8

Design: Ezt a sablont már egész sok helyen láttam, de nem zavar különösebben; a lényeg, hogy könnyen áttekinthető, már első látásra is igényesnek tűnik, a színvilága nem olyan rikító, hogy kiégesse a szemem, és azt hiszem, nem lenne fair, ha a kelleténél erőteljesebben megkritizálnám.

10/10

Modulok, oldalak, minden egyéb:

Mint mondtam, könnyen áttekinthető az egész blogotok, ami mindenképpen pozitív. A modulsávban egyedül a chat nem jön be, mert túlságosan sötét, és nehezen lehet látni rajta a neveket, a keretek pedig teljesen hiányoznak. Javaslom, hogy ez kerüljön megváltoztatásra.

Akkor most beszéljünk az oldalakról külön-külön. A ’szereplők’ menüpontban rendezett képek vannak csupán, és szépek, de kicsikét amatőr munkáknak tűnnek. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a fotókat nem megvágtátok és méretarányosan kicsinyítettétek/nagyítottátok, hanem egyszerűen csak szabad kézzel összehúzkodtátok, hogy legalább látszólag egy méretűek legyenek. Talán ezért tűnik Camill karaktere - és még a háttér is mögötte -, irreálisan vékonynak. A ’fejezetek’ oldal nagyon esztétikusan lett megoldva; a blog könyvborítója, és alatta a részek, mindegyik alatt egy-egy rövidke részlettel. A könyvborító szintén szép, de a „What You Want” felirat nehezen olvasható, mert a fehér árnyék nem nyerő, ha fehér a betűk teteje is. A „díjak” menüpont a következő, amiről muszáj szót ejtenem: bevallom, nekem borzasztóan antipatikus, ha valaki létrehoz egy oldalt a díjainak, közben még nem is kapott egyet sem, csak megelőlegezi, hogy úgyis kapni fog. A traileretek viszont nagyon profi, szerecsendio még nem adott ki rossz munkát a kezei közül. Nem csak az összhatás lenyűgöző, hanem minden apró részlet videóban: gifekhez és a képekhez választott effektek, a szövegek betűtípusai, és a hozzá választott zene. Minden egyes részlet tökéletesen összhangban van egymással, megad egy alaphangulatot. Bár ritkán adok a trailerekre, mindenképp meg kell mondanom, hogy ez nagyon jó lett, és máris megjött a kedvem az olvasáshoz.

5/4

Összesen: 25/22

Ezek felkeltették az érdeklődésem, mindenképpen egy igényes, jól szerkesztett munkáról beszélünk. Mivel egy blog kinézetével kapcsolatban csupán addig terjednek az elvárásaim, hogy ne rettentsen el, ezért nem szívesen kötnék bele mélyebben. Azt viszont megemlítem - ha nem probléma -, hogy a trailer szín- és hangulatvilága sokkal jobban illik a blog témájához, mint a jelenlegi dizájné, javaslom, hogy egyeztessétek össze a kettőt!

#3. Alapötlet, helyesírás, központozás:

Fülszöveg: „Brigitte és Charlotte, a frissen érettségizett két párizsi ikerlány, úgy dönt, hogy segítség nélkül vág neki a nagyvilágnak. De kihez is fordulhatnának? Az alkoholista anyjukhoz, akire sosem számíthattak, vagy az apjukhoz, aki gyerekkorukban sokszor szexuálisan zaklatta őket? Így nem meglepő, hogy a két lány csak egymásra számítva nőtt föl, ami befolyásolta a mostani életüket. Charlotte prostituáltként keres pénzt, Brigitte pedig szobalányként, aki sokszor mond igent néhány férfivendég ajánlatára, hogy plusz pénzt szerezhessen. Ám mi van akkor, ha az ember egyszerűen tényleg szerelmes lesz, még prostiként is? Charlotte most érzi úgy, hogy életében először végre szerelmes. De mi van akkor ha ez az érzés nem kölcsönös? Vagy ha a fiú csak kihasznált?”

Első olvasásra nem kecsegtetett túl sok jóval ez a kis ismertető, de én már annak megörültem, hogy nem hemzseg helyesírási hibáktól, tehát nem fogom lekaparni a vakolatot a falról kínomban, miközben olvasom a sztoritokat. (Bár sosem lehet tudni, mire számíthat az ember: az egyik design blogtól konkrétan fülszöveget lehet rendelni... Most őszintén! Ha egy blogger nem tudja saját maga megírni a fülszövegét, akkor mégis mit várhatunk a történetétől? Vajon azt legalább le tudja írni maga? Kötve hiszem... Na jó, kicsit elkanyarodtunk a témától.)

"(...) úgy dönt, hogy segítség nélkül vág neki a nagyvilágnak. De kihez is fordulhatnának?"

Ha senkihez sem tudnak fordulni, akkor a segítség nélküli élet nem döntés, hanem kényszer.

"Az alkoholista anyjukhoz, akire sosem számíthattak, vagy az apjukhoz, aki gyerekkorukban sokszor szexuálisan zaklatta őket?"

Álljunk meg egy pillanatra, amíg Donna összeszedi magát döbbenetében. Neeee! Szóval megint egy blog, ami felszínesen, a legkevésbé sem valóságosan érinti a családon belüli erőszak kérdését. (Komolyan mondom, egyszer elkezdek egy történetet erről, mert eddig kizárólag valószerűtlen vackokat olvastam a témáról, amik nem bontották ki eléggé a dolgot.) Itt is egyetlen mondatban leírtátok, hogy voltak a szegény, tündéri gyerekek, akiknek a szörnyű, gonosz szülők megnehezítették az életüket. Ennél sokkal összetettebb és árnyaltabb a dolog, a családon belüli erőszakot és az alkoholizmust egyszerűen nem lehet ennyivel lerendezni úgy, hogy közben hiteles maradjon a történet.

"Így nem meglepő, hogy a két lány csak egymásra számítva nőtt föl, ami befolyásolta a mostani életüket."

Ez a mondat így, ebben a szövegkörnyezetben számomra értelmezhetetlen. Ha nyelvtanilag boncolgatom a szöveget, az "így" szócska a legelső mondatra utal vissza, pedig nyilvánvalóan nem azért nőttek föl úgy, hogy csak egymásra számíthattak, mert "(...) a frissen érettségizett két párizsi ikerlány úgy dönt, segítség nélkül vág neki a nagyvilágnak." Azt, hogy melyik mondatra utalnátok vissza ezzel a szöveggel, jelezni kéne a mondatban, mondjuk így: Sanyarú gyermekkoruknak köszönhetően nem meglepő, hogy a lányok csak egymásra támaszkodhattak, míg felnőttek. Az "egymásra számítva" szófordulat ebben a szövegkörnyezetben nem működik, parasztosan mondva: hülyén hangzik.

"...befolyásolta a mostani életüket." Ez mit akar jelenteni? Igen, még mindig erről az egyszem mondatról magyarázom. A mostani életüket jelen időben írod, de a "befolyásolta" már múlt. Tehát ha úgy értelmezzük a szöveget, ahogy azt ti leírtátok, akkor a gyerekkoruk csupán mostanáig befolyásolta a jelenlegi életüket, ettől a szent pillanattól már nem. Sejtem, hogy nem ezt akartátok kifejezni...  A megoldás viszont egyszerű, cseréljétek ki a "befolyásolta" szóban a t-t j-re. 

"Charlotte prostituáltként keres pénzt, Brigitte pedig szobalányként, aki sokszor mond igent néhány férfivendég ajánlatára, hogy plusz pénzt szerezhessen." Az első tagmondat még rendben van, a második és a harmadik viszont értelmezhetetlen. 

Variációk javításra:

...Brigitte pedig OLYAN szobalányként, aki sokszor mond igent...

...Brigitte pedig szobalányként, DE sokszor mond igent... (Ezt a verziót javaslom.)

"Vagy ha a fiú csak kihasznált?" Mit keres az a 't' az ige végén? Eddig jelen időben írtatok, ne váltsatok át hirtelen múltra!

Szerintem ezt a fülszöveget jobb lenne TELJESEN lecserélni.

20/9

Helyesírás: Többé-kevésbé szép munkát végeztetek ebből a szempontból, egyedül a vesszőhibák szaporodtak túl egy kicsit, meg fellelhető néhány helytelenség a ragozásban is.

Példák:

"Ott álltam Brigitte-el együtt..." A magyar nyelvben nincs olyan rag, hogy "-el". Helyesen: Brigitte-tel.

"Mikor utoljára láttam apámat valami buta libát hozott haza..." Az "apámat" és a "valami" közül hiányzik valami... Hm, hadd gondolkodjam. Egy vessző.

"Ha kérdezik miért döntöttem ezt el..." Itt a "kérdezik" és a "miért" közé kéne vessző.

Még nagyon sok vesszőhibát felsorolhatnék, de nem mennétek vele semmire, ha nem a probléma gyökerét írom le. Sajnos nem mindig ismeritek fel, hogy hol kezdődik új tagmondat. Megoldás: általános iskola --> nyolcadik osztály --> nyelvtan tankönyv.

15/10

Összesen: 35/19

#4. Történet:

Prológus: Az egyik lány (Charlotte) monológját olvashatjuk arról, hogy mennyire nehéz volt nekik a gyermekkoruk, és tulajdonképpen az egész fejezetben a szüleit pocskondiázza azért, mert miután leérettségizett a nővérével, nem munkát keresett, hanem kiállt az utca sarkára.
Én ezt nem értem. Miért a szülei tehetnének arról, hogy a lány olyan rohadt lusta, hogy munka/fősuli helyett inkább kurválkodik? Sejtem, hogy ezzel a prológussal azt akartátok elérni, hogy az olvasó megkedvelje a főszereplőtöket, de őszintén szólva pont az ellenkező hatást értétek el. Nincs bajom a luxusprostikkal, aki meg tud élni belőle és még nem is utálja annyira ezt a munkát, az tegye, de ha valaki a saját, szüleitől független döntését is indokolatlanul a felmenőire fogja, az borzasztóan antipatikus.

Továbbá a prológus vége felé egy igen nagy ellentmondásba ütköztem:

"Nincsenek érzéseim."

"Megtanultam kifejezéstelen arccal viselni a fájdalmat, a szomorúságot és a csalódást, és ebben a szüleimnek hatalmas szerepe volt."

Ezt itt két olyan mondat, amelyek ellentmondanak egymásnak. Az egyik azt hirdeti, hogy Charlotte-nak nincsenek érzései, a másik pedig azt, hogy igenis vannak érzései, csak ezeket nem mutatja meg nyíltan a világnak.

Nem ugyanaz a kettő, döntsétek el, hogy melyiket akartátok kifejezni...

10/3

Továbbiak: Nekem úgy tűnik, nem vagytok teljesen tisztában azzal, hogy milyen igazából egy prostituált munkaköre. Ha abból állna, hogy összefekszik néhány pasival jó pénzért, és eltölt egy-két forró éjszakát vele, akkor sokkal többen választanák ezt a hivatást... Egy prostituált nem csupán szexel, hanem kiszolgáltatja magát olyan férfiaknak, akik mindvégig kihasználják őt, a testét, és abszolút nem törődnek az ő örömével szex közben. A prostitúció egyfajta modern rabszolgatartás, és többnyire csak azok vállalják el, akiknek olyan céljuk van, amihez rövid idő alatt sok pénzre van szükség, vagy éppen teljesen reménytelennek tekintik az életüket.
De persze ez csak az átlag, vannak olyan prostituáltak is, akik olyan híresek, hogy versengenek értük az ügyfeleik, és van lehetőségük arra, hogy saját maguk válasszák meg azt, hogy kivel fekszenek össze, mert anélkül is van pénzük megélni. (Itt Kelemen Annát muszáj megemlítenem példának.) Nos, nem tudom, hogy a te karaktered hogy tartozhatna az utóbbi kategóriába, hiszen pénz nélkül vágtak neki az életnek, és egyedül Brigitte dolgozik. A történetnek ez a része eléggé homályos, remélem, a későbbiekben pontosítjátok, mert így egyszerűen hiteltelen.

Szóval vágjunk is bele a fejezetenkénti véleményezésbe.

Első rész. Charlotte egy reggel az egyik ügyfele mellett ébred (ezt a jelenetet nem érzem igazán életszerűnek, hiszen a prostituáltakkal ritkán ilyen kedvesek az ügyfeleik, de ezt már kifejtettem az imént), majd elindul egy méregdrága kávézóba találkozni a nővérével, Brigitte-tel és Camill-lal, aki gondolom egy barátnője. Ott viszont felhívja egy férfi, és egy szokatlan munkát ad a lánynak: Charlotte ajándék lesz egy jegyes férfi legénybúcsúján.

Második rész. Főszereplő lánykánk elindul a boltba némi élelmiszert vásárolni, ámde mi történik vele eme különleges reggelen? Szó szerint összefut valakivel a boltban, akivel már az első pillanatban elkezdik marni egymást, csupán ezért, mert nem sok kultúra szorult beléjük. Nem igazán értem, hogy miből adódik a konfliktus. Charlotte sértegeti a férfit, mert az nekiment, de a pasi nem vághat vissza neki Charlotte-nak, mert megsértődik?

Harmadik rész. Eljön az a bizonyos "holnapután", és Charlotte találkozik a férfivel - Louis-val -, akinek oda kell adnia a testét a pasi legénybúcsúja után. Igen ám, legénybúcsú, a férfi jegyben jár a barátnőjével tehát nem hajlandő lefeküdni Charlotte-tal, azonban nem akarja, hogy megsértődjön a haverja, amiért nem fogadja el az "ajándékot", tehát egy megoldás van: Charlotte és Louis kettesben elmennek egy drága hotelbe, nem lesz szex, nem érnek egymáshoz, és igyekeznek minimális érintkezéssel túlélni az éjszakát. Csakhogy ez még nem minden. Nem meglepő fordulat, de kiderül, hogy Charlotte már látta Louis-t, ugyanis ő volt az a pasi, akivel előtte a boltban már cicaharcoltak. A cicaharc folytatódik, sértegetik egymást, majd mikor Charlotte-nál betelik a pohár (megjegyzem, igen hamar), Louis rögtön megértőbb lesz, és beszélgetni akar a lánnyal. Nos, ebben a fejezetben főszereplő lányunk kirohanása volt az, ami számomra a legnevetségesebb pontja az egész történetnek.

"- Gyűlöllek! Gyűlöllek, mert úgy ribancozol le, hogy nem is ismersz! Gyűlöllek, mert elítélsz, pedig semmit nem tudsz rólam! Gyűlöllek, mert folyamatosan lekezelsz! Érted, gyűlöllek minden egyes szavadért!" Ezzel a kiemelt mondattal nem is lenne baj, ha illene a szituációhoz és a karakterekhez. Szerintem Louis viselkedése korántsem volt olyan tűrhetetlen; ezer százalék, hogy egy prostituált nála rosszabbakkal is találkozott, olyanokkal, akiknek sokkal több "bűnük" van annál, hogy ribancnak neveznek a boltban egy olyan lányt, aki valóban a testéből él. Még egy kis plusz, amiért ez az egész kiakadás értelmetlen: Az elején nem arról volt szó, hogy Charlotte-ot nem zavarja, mit gondolnak róla mások, és nem szégyenkezik azért, mert prostituált? Vagy itt fog kiderülni, hogy főszereplőnk valójában disszociatív személyiségzavarban szenved?

40/23

Összesen: 50/26

A későbbiekben nem fogom olvasni a blogotokat. Nem rossz, de egyszerűen olyan hibákat tartalmaz, amiktől számomra már nem fér bele a "jó blogregény" kategóriába.

#5. Karakterek:

Charlotte: Elképesztően antipatikus számomra. Egyszerűen belém sulykoljátok a sorok alatt, hogy együtt kéne éreznem vele, sajnálnom kellene, de egyszerűen nem sikerül nekem. Ritka, hogy ennyire utáljak egy főszereplőt. Hisztizik, sajnáltatja magát, ő sértegethet bárkit, de őt nem sértegethetik... Én szeretem a negatív szereplőket, ha az írók jól át tudják adni a cselekedeteinek, érzéseinek az okait, de nektek ez nem sajnos jött össze, egyszer sem sikerült megértenem Charlotte-ot. 10/2

Brigitte: Bár ő is a történet egyik főszereplőjeként van beállítva, semmit sem tudunk meg róla, csak annyit, hogy kedves, aranyos, tökéletes testvér, és barátnak sem utolsó. Mivel eléggé életszerűtlen karakternek tűnik - legalábbis ez a három elkészült fejezet ezt mutatja -, ezért nem sikerült megkedvelnem, de legalább nem irritál annyira, mint Charlotte. 5/2

Louis: Talán ő a legnormálisabb karakter az összes közül. A reakciói többnyire emberiek, ő a leginkább életszerű karakter a blogban. 5/3

Mellékszereplők: Nem volt olyan sok, talán Camill, Matheo, Neil. Nem tudtunk meg róluk sokat, pont annyi szerepük van a történetben eddig, amennyi kell. Hűek maradtatok ahhoz, hogy ők csupán mellékszereplők, ezért nem is pakoltátok őket előtérbe. 10/6

Összesen: 30/13

#6. Fogalmazás: Eredetileg úgy terveztem, hogy mindkettőtök fogalmazását külön-külön osztályozom, de nem ezt fogom tenni, mert nem láttam sok különbséget, sem stílusban, sem helyesírásban, de még szóhasználatban sem.

Már a prológusban feltűnt, hogy szerettek egyszerű, rövid mondatokat használni. Természetesen az sem jó, ha terjengős mondatokkal van tele az olvasmány - gondolom, találkoztatok már Homérosz Odüsszeia-jával, és az az alkotás egy életre elrettentett a túl hosszú mondatok használatától -, de mint mindig, itt is az arányok számítanak. Legyen vegyesen hosszú és rövid is, és akkor biztos nem fogtok mellé nagyon. 

50/35

#7. Összegzés:

Gratulálok, az eddigi alanyaim közül ti értétek el a legmagasabb pontszámot!
A dizájn jó, az ötlet kiváló, a megvalósítás középszerű.
Tudjátok, hogy miért zavar annyira, hogy ez a blog sem nyerte el a tetszésem? Mert ebben a történetben van potenciál, ki lehetne belőle hozni sokkal többet is, mint egy hétköznapi szerelmes történet. 
Írhatnátok a versengésről, ami a prostituáltak között zajlik az ügyfelekért, arról, hogy az átlagos kurváknak korántsem jó a soruk, hogy miért választja a társadalom egy kis rétege már fiatalon ezt az életformát, és miért nem tartható hosszú távon. Arról, hogy mekkora különbségeket figyelhet meg bánásmódban, életszínvonalban egyszerűen attól, hogy sokféle, különböző társadalmi rétegben élő férfiakkal teremt kapcsolatot. 

Ez egy igazán jó blog is lehetne, de sajnos nem az.

Pontszám: 200/122+1

Ajánlom: Azoknak, akik nem kívánnak belemélyedni az átlagos prostituáltak életébe, nem fontos nekik a hitelesség, csak egy könnyed szerelmi történetet szeretnének olvasni, a hideg, őszi napjaikon.