Az ajánlókkal foglalkozó cikksorozatom második rovatában egy általam kedvelt és nagyon egyedinek tartott történettel, és annak írójával, Blue Moonnal ismerkedhettek meg, illetve olvashattok pár gondolatot magától az írótól, aki egy rövid interjú keretein belül válaszolt a kérdéseimre:
Blue Moon: Mielőtt elkezdtem volna írni, megfigyeltem, hogy a legtöbb ember - köztük én is -, leginkább fantasy témájú regényeket olvas, esetleg ír. Kizárólag azért kezdtem el ilyen könyveket olvasni, mert kiragadott a hétköznapokból és elrepített egy olyan helyre, ahol nem kellett szembe néznem a csúf valósággal. Tetszett a természetfeletti világok felépítése, mely ötvözve volt a való világgal. Magával ragadott a szerelmi szálak kibontakozása, az érzelmek és a drámai események. Rájöttem, hogy az embereknek szükségük van olyan történetre, ami kikapcsolja őket és ahol nem kell a saját problémájukkal foglalkozniuk, hanem elmerülhetnek egy képzelt világban. Hatalmas megpróbáltatásnak tűnt számomra, hogy valaki a fantáziájára hagyatkozva beleépítsen a való életbe egy új és rejtett világot, amely teli van óriási fordulatokkal, amelyekre az ember még csak nem is gondolna olvasás közben. Én azonban szeretem a kihívásokat, imádok új dolgokat kipróbálni, így úgy gondoltam, hogy miért ne? Megpróbálkozom én is vele.
Gabby: A címeknek mostanában hatalmas jelentőséget tulajdonítunk, hogy esett egy magyar címre a választásod? Angolra esetleg nem is gondoltál?
Blue Moon: Először valóban angol címen gondolkodtam, de aztán elvetettem az
ötletet, ugyanis a blogok legalább hetven százaléka idegen nyelvű címmel
büszkélkedik. Szerettem volna egy teljesen egyedi történettel
előrukkolni, így úgy döntöttem, hogy a címe is legyen magyar, amivel
talán kitűnhetek a sok angol közül.
Gabby: A blogodon sem a fejlécen, sem külön oldalban nincsenek feltüntetve a szereplők, az olvasókra hagyod az elképzelésüket. Miért döntöttél egy ilyen megoldás mellett? Neked esetleg van konkrét személy a fejedben, akiről mintázod őket, vagy a képzeletedre hagyatkozol?
Blue Moon: Azért döntöttem ennél a megoldásnál, mert szerintem az olvasók biztosan
nem ugyanúgy képzelik el a szereplőket, mint az író. Példaként tudom
felhozni, hogy a főhősnőm hajszíne szőkésbarna, de barátnőm akárhogy
töri magát, csak fekete hajjal tudja elképzelni. Velem ugyanez a
helyzet. Ha egy könyvben szőke hajú a lány, akkor én másként nem tudom
elképzelni, mint barna színnel. Mindenkinek meg van a maga ízlése. Nem
láttam értelmét annak, hogy kikössem melyik karakter hogyan is néz ki,
mert biztosan nem találnék olyan képet, ami hasonlítana is az általam
elképzelt hősökre.
Konkrét személy nem igazán van, akiről mintáznám
őket. Természetesen előfordul, hogy egy-egy karakteremben megtalálhatóak
a közeli barátaim néhány jellemvonásai, de alapvetőlegesen a
képzeletemre hagyatkozom.
Gabby: Ha a saját történetedbe csöppennél, mit tennél a szereplőid helyében, te hogy fogadnád az általad megteremtett világot?
Blue Moon: Úgy gondolom ez attól függ, hogy melyik karakterem helyébe csöppennék,
hiszen mindegyikük más-más szerepet tölt be a történetben. Biztosan
másként reagálnék a dolgokra, ha az egyik felnőtt helyébe kerülnék és
nem a főhősnőjébe. Valószínűleg könnyen fogadnám az általam megteremtett
világot, hiszen kedvelem olyan abszurd dolgokat, amelyek a valóságban
sajnos nem léteznek. Nagyon élvezném, ha lehetetlen dolgokra lennék
képes. Azt viszont kevésbé, ha az életem tele lenne hazugságokkal és
sorsfordító csavarokkal. Biztosan nem bírnám ezt az oldalát a
történetemnek.
Gabby: Csatolnál egy képet, ami szerinted a legjobban illik a történetedhez? Miért pont erre esett a választásod?
Blue Moon: Azért ezt választottam, mert szerintem ez a kép titokzatosságot sugall.
A történetet pedig leginkább titkok és hazugságok övezik körül,
amelyekre csak lassacskán derül fény. A főszereplő szemében, ami eddig
valós volt, az már számára nem az. Ahogy rájön az őt körülvevő sötét
titkokra az élete megváltozik és nem tud úgy tekinteni a világra, mintha
minden rendben volna.
***
Halálos vonzalom: Vannak rémálmok, melyek oly megrendítőek. Titkok, amelyekről senki
nem mond semmit. Kérdések, amelyekre tudni szeretnénk a válaszokat. Gyilkosságok
történnek, a város békéje pedig felborul. Rejtélyes eltűnések, és
támadások következnek. Visszatértek... Ha éjszaka kimerészkedsz, lehet,
hogy nem éled túl! Hidegvérű, vérszomjas gyilkosok. Nem kímélnek senkit. Katerina élete 180 fokos
fordulatot vesz. Olyan világba csöppen, amilyet soha nem mert volna
elképzelni magának. Titkok veszik körül, amelyekre nem kap választ.
Rémálmok gyötrik, és egy olyan fiúhoz kezd el vonzódni, akihez nem
szabadna. Érzi, hogy valami nem stimmel vele. Lehetetlen dolgokat művel,
amiket nem ért. Ki is ő? Mi a múltja? Hiába próbálja elkerülni, a sors
ellene játszik. Mi van, ha kiderül, hogy Caleb nem az, akinek mondja
magát? A lány érzései megváltoznak, vagy sem? Mi
történik akkor, ha megtudja a teljes igazságot? Mi van, ha minden
válasz ugyanoda vezet vissza? Egy olyan személyhez, akit már rég nem
látott. Mi történik, ha a múlt kísérteni kezdi? Vajon mit tesz? Elfut,
vagy küzd? Egy történet, amely nem mindig végződhet a "Boldogan éltek, amíg meg nem haltak" befejezéssel.
Az író szerint:
"Elég nehéz véleményt írnom a saját történetemről, mert önmagammal
szemben nagyon kritikus vagyok. Nem tartozom a legtehetségesebb írók
közé, ahogy a történetem se a legtökéletesebb. A legfontosabb, hogy én
imádom írni és annyira a szívembe lopta magát, hogy e nélkül nem tudnám
már elképzelni a mindennapjaimat. Azt azonban elmondhatom, hogy nagyon
egyedi, amit írok. Mindig igyekszem olyasmit kitalálni, amit nem igen
vetettek még papírra, csakhogy ez sajnálatosan egyre nehezebb.Ha
néhány szóval kéne jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy nagyon
rejtélyes, teli van izgalmakkal, sorsfordító fordulatokkal, és
hajmeresztő függővégekkel, amelyektől az ember nem tud éjszaka aludni,
mert fogalma sincs, hogy mi fog következni. Ennek hála fenn marad az
érdeklődés a történet iránt és azért is tovább olvassák. Ha
egytől-tízes skálán kellene értékelnem, akkor én egy hetest adnék. Nem
azért, mert annyira jó lenne, mert bevallom sok hiba van benne, de a
kívánt hatást, amivel nekiugrottam a történet megírásának úgy gondolom
elértem, mert kikapcsolja az embert és elrepíti egy olyan világba, ahol
az ő gondjaik nem is léteznek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése