Kritika #140

Aloha! :)

#CsakMertSwagYoloVagyok

Elkészült az első kritikám, melyet egy K-pop fanfiction írója rendelt tőlem. Szinte dugig van a várólistám - aminek örülök, mert azt jelenti, megnyertelek titeket a rövid bemutatkozásommal -, szóval ebben a bejegyzésben minden leendő rendelő láthatja, hogy mire számíthat, ha tőlem kér segítséget. 

Kedves B.! Semmiképpen sem akartalak megbántani, ez a kritika csupán segítő szándékkal íródott, az őszinteség jegyében. Nem kell minden szavamat elfogadnod, én sem vagyok tévedhetetlen! Ha valamiben nem értesz egyet, nyugodtan jelezd akár hozzászólásba, akár e-mailbe.

A félelmetes, könyörtelen, szívtelen (nehogy elhidd!) kritizátor:

Donna

B. - Őszbe burkolt vágy

Link: XXX

#1. Első benyomás:

Ha tudnád, mennyire örülök, hogy végre egy olyan bloggal van dolgom, ahol magyar a cím! Bár gyakran indokolt egy-egy angol kifejezést választani, ám sokkal jobban szeretem, ha nem kell a fordítással bajlódni, és legalább részben az anyanyelvünkön íródott a cím.

„Őszbe burkolt vágy”

Na, ez tetszik. Kicsit sejtelmes, enyhén borongós hangulatú, megmondja, hogy körülbelül mire számíthat az olvasó. Ha csak a cím alapján kellene eldöntenem, hogy rákattintsak-e a blogodra, kapnál egy esélyt…

…De ezt az esélyt, amit előzetesen kaptál, jóformán teljesen elveszíted, mikor először meglátom az oldal külsejét.

Első benyomás alapján korántsem gondolom igényesnek. Félreértés ne essék, semmi problémám az egyszerű dizájnnal, sőt! Szeretem, ha valami klasszikus, letisztult, nem túldíszített, mégis tükrözi az oldal hangulatát és lényegét, ez azonban nem olyan, inkább túlzottan amatőr. Hiába nem szabad a borító alapján megítélni egy könyvet, hidd el, ha a külcsín nem fogja meg az embereket, akkor a belbecs iránti érdeklődés is megcsappan. 

10/3

Az első benyomásom alapján önszántamból nem kezdenék el olvasni.

#2. Kinézet:

Sajnos nem találtam semmiféle információt arról, hogy ki keze munkája a dizájn, de gyanítom, hogy a tiéd. Általában mindig pluszpontot adok annak, aki maga készíti el a blogja külsejét, akármilyen silány munka is legyen, hiszen én is tudom, hogy egy kezdőnek mekkora szenvedés.

+1

Fejléc: Ez csupán egy gif két koreai srácról. Nincsenek textúrák, nem tudok véleményt írni semmilyen kivágásról, összemosásról, a cím betűtípusáról, és még a képek kiválasztásáról sem, hiszen csak odaböktél egy gifet, oszt’ jól van. A fejlécnek márpedig elég fontos szerepe van: ennek kell legelőször felkeltenie az olvasó figyelmét, és ennek is kell maradásra bírnia. Természetesen én nem várom el, hogy egy cirádás, színpompás alkotás legyen egy profi kezéből, de azt igen, hogy legalább rajta legyen a cím, és NE egyetlen képből álljon. Ha nem megy, rendelj inkább egy ezzel foglalkozó blogtól (akár a CBD-től is), mert ez nagyon elriaszthatja a blogra tévedő olvasójelölteket.

Illetve ha mindenképpen magad szeretnéd megcsinálni, töltsd le a photoshopot, mert nagyon sok fejléckészítéses oktatóvideó terjeng róla youtube-on, amik sokat tudnak segíteni, és legalább egy támpontot adnak ahhoz, hogy merre indulj el a témát illetően.

Mindemellett a fejlécnek használt gif szerintem túl keskeny ahhoz, hogy maradéktalanul betöltse funkcióját.

Ha rám hallgatsz, inkább rendelsz egy design blogról új dizit.

10/0

Design: A sablon stílusa bejön, ha a bejegyzések sávja kicsit szélesebb lenne, egész jónak nevezném. A fekete-fehér fejléchez nagyon illik ez a világosabb háttér, ahogy a szürkés színű betűk is. De tényleg legyen szélesebb!

10/7

Modulok, oldalak, rendszerezés: Nem jön be, hogy míg a bejegyzések betűtípusa szép, talpas Georgia, addig a moduloké Arial (ha jól sejtem), és még a méretük is kisebb. Javaslom, hogy az oldalsávban is az előbbi típussal pötyögj, és közel olyan betűméretben, ahogy a bejegyzéseket írod.

Könyörgöm, a lábléchez ne helyezz el olyan létfontosságú modult, mint a ’Rendszeres olvasók’, de a ’Magamról’ mehetne a helyére, mert a kedvenc idézeted csak ritkán érdekli az olvasót!

Ráadásul nagyon sok minden hiányzik, ami jóformán nélkülözhetetlen. Ami azt illeti, az első gondolatom, amikor a blogodra tévedtem az volt, hogy: HOL VAN A FÜLSZÖVEG? Nagyon fontos, hogy legyen, én automatikusan rányomok a piros X-re, ha nincs se fülszöveg, se egy rövid leírás arról, hogy mire számíthatok. A menü a másik alapvető dolog, ott kéne összegyűjtened a blogod oldalait, amik jelenleg nincsenek. Pedig mindenképpen kéne egy olyan, ami a fejezeteket gyűjti egy csokorba, egy olyan, ahol a szereplőket mutatod be (gyakran egy név is elég, de mivel ez egy fanfiction, beilleszthetnél egy-egy képet a karakterekről, mert nem mindenki ismeri őket), meg egy olyan, ahova az írásodról kapott kritikákat linkeled be. Én szeretem elolvasni az adott blogról készült véleményeket, mielőtt belekezdenék az olvasásba, csakhogy tudjam, mire számíthatok.

Legtöbbször a ’chat’ is nagyon fontos, de ha ötleted sincs, hogyan készítsd el, akkor itt a megoldás: http://www.cbox.ws/

5/0

Összesen: 25/7+1

Ha nem írnék kritikát, semmi esélyed nem lenne rá, hogy beleolvassak.

#3. Alapötlet, helyesírás, központozás:

Fülszöveg: Nálam ez dönti el, hogy elkezdek-e olvasni, és ha valahol nincs, sikítva elmenekülök onnan. Jó, nem sikítva, csupán a jellegzetes, unott fejemmel, de így drámaibbnak hangzott. Itt tulajdonképpen nincs mit mondanom, mert semmit sem tudtam meg a sztoriról, hiszen a te fülszöveged a rossznál is rosszabb: konkrétan nem létezik. A jó fülszöveg megmutatja, hogy mire számíthat az olvasó, hogy milyen témájú és hangulatvilágú történetre bukkant, és a kedves szerző milyen írói kvalitásokkal rendelkezik. Ha nincs, a legtöbben keresnek egy másik blogot; nagyon sok terjeng az internet varázslatos világában, olvasmányhiánytól nem kell félni. Mutasd hát meg egy jó szöveggel, hogy a te sztoridat érdemes olvasni!

20/0

Helyesírás, központozás: Na, végre valami, ami teljesen rendben van! Ennek láttán egyetlen rossz szavam sem lehet, nem találkoztam semmilyen helyesírási hibával, a központozás is tökéletes, esztétikusan bekezdésekre bontottad az egész szöveget, és azokkal a fránya elgépelésekkel - amikkel nekem gyakran meggyűlik a bajom - sem találkoztam. Gratulálok, szép munka! Bár szerintem alap, hogy egy bloggernek legyen jó a helyesírása, de valljuk be: mégsem mindenkinek az.

15/15

Összesen: 35/15

Még mindig nem lenne esélyed arra, hogy az olvasóddá váljak.

#4. Történet:

Első fejezet: Ebben a részben megismertük a főszereplőt, Jongint, és azt, hogy ő valamiben más, mint a többi ember, és rengeteg fájdalom lakozik a lelkében. Megtudjuk továbbá azt is, hogy szereti az ablakon kibámulva figyelni a Sehun-t a szomszéd fiút. Kicsit később tudtuk csak meg, hogy valójában Jongin is fiatal srác, így én először egy igen morbid jelenetet képzeltem el: egy középkorú, pedofil férfit, a szomszéd kisfiú után epedezni. Később kiderül, hogy nem ez a helyzet, de a félreértések elkerülése végett előbb is jelezhetted volna, hogy főszereplőnk még csak véletlenül sem idős, ugyanis a stílusából jóval öregebbnek gondoltam. Mindezek után a boltban találkozik ezzel a titokzatos Sehun-nal (nagyon meglepő, ezt aztán sosem gondoltam volna: csak úgy véletlenül egymásba botlanak), majd hazaérve felfedez egy ősz hajszálat a sörényében.

Összességében, a bevezetés egész jónak mondható, tulajdonképpen homályos körvonalak precízen összeszövögetett hálója, ami elég jól felkelti a drámákat meg a szívtépően érzelmes sztorikat kedvelő emberek érdeklődését.

Javítandó hiba:

„A látszhat néha csal – szögezte le (…)” - Nem látszhat, hanem látszat.

10/7

Továbbiak: A második fejezetben Jongin-hoz bekopog a szomszéd fiú, majd kissé megilletődötten szerelmet vall. Természetesen kiderül, hogy csak egy egyszerű fogadás volt, mert valójában egy házibulira hajazó összejövetelt tart a barátaival. Később pedig Jongin bemegy Sehun-hoz elbeszélgetni a szülői szigorról, de a résznek itt még nincs vége; antiszociális főszereplőnkhöz vendégek jönnek! Ezt a részt valamivel jobban bírtam, mint az előzőt. Végre volt benne egy kis párbeszéd és cselekmény; itt már nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a románc Jongin és Sehun között fog kialakulni. A vendégek kiléte pedig kíváncsivá tett.

A harmadik fejezetben már egyre idegesítőbbé kezdett válni, hogy a jelentéktelen dolgokat is túlzott pontossággal írod le. Egészen konkrétan százhetvennégy szóban fejtetted ki azt a rövidke, elhanyagolható információt, hogy dél van és süt a nap.

„Megesett az is, ha a Napkirály kelleténél dühösebb volt, ezernyi fénycsóvával bombázta meg az élővilágot (…)” - Napkirály? Nyilván az égitestre gondoltál, de erről a kifejezésről a történelemben jártas emberek egy régi, francia királyra asszociálnak. Nem lett volna jobb egyszerűen Napnak írni?

Szerencsére a fejezet közepére már élvezni kezdtem az olvasást, és nem csak átvergődtem a sorokon; Jongin vendégei egész szórakoztatóak voltak, azonban a végén kiderült, hogy főhősünk nem élvezi annyira a társaságukat, ami a karakterét tekintve nem meglepő.

40/26

Összesen: 50/35

#5. Karakterek:

A személyiségek megalkotásával nincsen problémád.

Jongin: Zárkózott ember, aki élvezi a magányt maga körül. Semmiféleképpen nem nevezném kidolgozatlannak, minden megszólalása és gondolata egyedi, az ő karakteréhez illő. 5/5

Sehun: Az ő személyiségét is sikerült egyedire alkotnod, egyszer sem éreztem hiteltelennek. Bár ő is visszahúzódó típus, mint Jongin, mégis teljesen máshogy az, az ő karaktere olyan, amivel sokan tudnak azonosulni. Enyhe szégyenlősség, kis lázadás... Megkedveltem. 5/5

Mellékszereplők: Nem sok mellékszereplőt vonultattál fel, talán csak Jongin négyszemélyes társaságát tudom elővenni. Humoros, rendes emberek, semmi olyan extra, ami miatt az olvasó érdemesnek gondolná őket arra, hogy foglalkozzon velük. Csepegtettek néhány szép pillanatot a történetbe, de ennyi, itt kifújt. Természetesen ezzel semmi gond nincs, ebben az egy részben nem mutathattad be őket részletesen. 20/15

Összesen: 30/25

#6. Fogalmazás: Ámulatba ejtő szókincsed van, ami nagyszerű, hiszen amit tudsz, azt meg kell mutatni, de néha túlzásnak éreztem a fenséges, precízen összeválogatott szóvirágokat és ritka kifejezéseket. Ami azt illeti, én módfelett szeretem, ha egy blogger választékosan fogalmaz, de amit te csinálsz, az már olykor-olykor túlmegy az ízléses kidolgozottság határán, és átlép a túlírtság mezejére. A kevesebb néha több, hidd el! Míg az elején élveztem a leírásaid - leírással kezdeni nagyon jó, mert mindig megadja a történet alaphangulatát meg a helyszínt -, a közepe felé már győzködnöm kellett magam, hogy ne hagyjam abba ilyen könnyen. Minden író meg akarja mutatni, hogy mit tud, de van az a pont, ahol már túl sok: ott pedig már nem lenyűgöző, hanem unalmas. Ez a fajta stílus, amit birtokolsz, leginkább egy horror vagy thriller műfajú olvasmányhoz illene; egy véletlenül sem félelmetes környezetet is képes lennél úgy leírni, hogy rettegni kezdjek, ez pedig mindenképpen dicsérendő. Még akkor is, ha a romantikus műfajban dögunalmas az olykor túlzottan precíz leíráshalmaz. Illetve a másik, amit kiemelnék: e/3-ban írsz, ami a bloggerek világában nem gyakori, hiszen - szerintem - lényegesen nehezebb, mint az e/1. (Én is csak nemrég kezdtem el e/3-ban írogatni, szóval tapasztalatból mondom.)

50/40

#7. Összesítés:

Egy tehetséges, ám minden bizonnyal kezdő íróra találtam rá a személyedben; bizton állíthatom, hogy volna jövőd a szakmában. A dizájnnal nagyon sok pontot veszítettél, de a végső pontszámod még így is jónak mondható. 

Pontszám: 200/123+1

Ajánlom: Azoknak, akik szeretik a drámai, néhol szomorkás, keserédes hangvételű történeteket, képesek hosszú oldalakon keresztül leírásokat bámulni, és tanúi akarnak lenni egy kiforrott stílusú író fejlődésének.