Kritika #113

http://false-enough.blogspot.hu/
Író: Rosalie Z.

KINÉZET:

Fejléc: Nekem a fejléc nem igazán tetszik. Elég pixeles, a különböző elemek vagy nincsenek elmosva, vagy már túlságosan is. Például Emily Rudd haja eszméletlenül egybeforr az egésszel, emiatt néhol olyan, mintha nem is lenne neki. A baloldali rész nem igazán illik az egész fejlécbe, mert elég lilás, oda valami más kerülhetett volna. Az előtérben lévő képek túlságosan beleolvadnak az egész fejlécbe, ezt a padlós háttér még jobban hangsúlyozza, ami még jobban elrontja az egészet. A cím betűtípusa nem igazán tetszik, lehetett volna rárakni valami effektet és nagyobb méretre állítani.

Háttér és sablon: A sablonnal nincs bajom, de a háttér abszolút nem tetszik. Elég egyszerű, ezzel nincs is baj, de a színe nem illik az egész bloghoz, bár az egész oldal nem valami harmonikus.

Oldalsáv/Modulsáv: Először is, a fenti gif elég sokat ront az összhatáson, mert fekete-fehér, inkább valami színeset tehetnél be. A modul címek betűtípusa elég egyszerű és kicsi, eléggé elvesznek, alig észrevehetőek. A fülszöveg szövegszínének az árnyalata is eléggé elüt a többi dologtól.
A chat színei megint csak eltérnek, az egész blognak semmi összhangja nincs, ezért a végeredmény sem valami jó. Az ’Informations’ linkjein pedig eszméletlenül rondán fest ez az árnyék.

Egyéb: A bejegyzés címének betűtípusa és színe úgy szintén nem tetszik; a bejegyzések láblécét én átállítanám átlátszóra. A zenelejátszót szerintem állítsd át, mert sok embert idegesít, ha automatikusan elindul a zene.

TÖRTÉNET:

Az alaptörténet nem hagyott különösebb nyomot bennem, találkoztam már ehhez hasonló témájú blogokkal, amiben a főszereplő lánynak született az egyik bandatagtól gyereke, aztán pedig elhagyta őket.
A prológus nem tetszett, sokkal inkább olyan volt, mint egy fejezet, mert szerintem a bevezetőnek nem ilyennek kell lennie. Majdnem a hajamat téptem a kezdésnél „A nevem...”. Nem tudom ki az az elvetemült, aki elkezdte ezt az egészet – és természetesen jó sokan követték –, de a legtöbb bloggernek ezt sürgősen el kéne felejtenie.
Ha az eddig három feltett bejegyzést összetennék körülbelül akkor kapnánk egy rövid fejezetet. Az általad írt részek eszméletlenül rövidek, legtöbbjük párbeszédből áll és alig írsz leírásokat. A szereplők kinézetét nem is tudjuk, csupán pár tulajdonságukat írtad le. Az olvasók nem tudják kitalálni te mire gondolsz, hogyan képzeled el őket ezért is fontos a leírás. Én személy szerint szeretem, ha minden szépen le van írva, mert csak úgy tudunk igazán a szereplő bőrébe bújni.
Coletteről sok mindent nem tudunk, csak annyit, hogy van egy gyereke,  göndör haja van, húsz éves és zűrős férfi ügyei vannak. Mellesleg tizenhét évesen már volt turizmusi diplomája – uh, csoda gyerek, akárcsak Mozart -, ez azért van, mert képtelen voltál észben tartani, hogy mikor van múlt, mikor jelen. Ezzel az egész történetet felborítottad, mivel érettségi nélkül nem vesznek fel senkit egyetemre, tizenhét évesen pedig még nem igazán érettségizhet, esetleg, ha egy évvel hamarabb ment iskolába. De diplomája ennyi évesen még semmiképp nem lehet. Az is figyelmetlenség, hogy a gyerekeknek születéskor még kék a szemük, aztán színeződik át.
Az párbeszédeid nem a legjobbak, leírásaid - mint mondtam - nem igazán vannak; rengeteget kell fejlődnöd, szóval olvass sok-sok könyvet!

Sajnálom, ha kicsit nyers lett, de én a gondolataimat írtam le.

Diana Brunwin