Könyvajánló || Csillagainkban a hiba

Sziasztok! Mielőtt bele vágnék az egészbe, szövegelnék kicsit. Aki elolvassa, elolvassa, aki nem, az nem. Nos... Eszméletlenül köszönöm, hogy ennyien dicsértétek a designt, nagyon nagyon jól esett. De ha legközelebb megint én csinálom, az 100%, hogy kódos lesz már :)

Könyvajánló - Csillagainkban a hiba

Legyünk őszinték: ki ne hallott volna még John Green nagy sikerű gyilkosáról? Szerintem nincs ilyen ember. Ha nem is a könyvről, akkor a filmről már biztosan mindenki értesült. Ez a cikk most azoknak szól, akik nem tudják, hogy mibe fognak belevágni, ha megnézik a filmet, esetleg elolvassák a könyvet. Na meg persze ajánlom majd. Minden mennyiségben.

Történet.

Hazel Grace Lancaster lenne főhősünk. Egy lány, akinek tüdőrákja miatt nem lehet teljes az élete. Egy ketyerével, amit Philipnek hívnak mászkál fel, és alá, csak, hogy tudjon tovább élni. A városban, egy templom épületében, Jézus szó szerinti szívében, a rákos gyerekeknek tartanak "talpra állító órákat". Patrick - a támaszcsoport vezetője - minden áldott alkalommal elmeséli, hogyan golyózták ki, amit Hazel eléggé un. (Ki ne tenné?) Ám egyik nap, Isaac - Hazel egyik csoportbeli ismerőse - beállít Augustus barátjával. Innen már mindenki sejti, hogy mi jön, nem? Augustus, a látszólag tökéletes pasi, a tökéletes gondolataival, a tökéletes kinézetével, a tökéletes fél lábával. .. Ugyanis a rákja elvitte egyik lábát. Hazel és Augustus barátságából flörtölések lesznek, majd randik, aztán szerelem. De mi jön ezután?

Hazel Grace.

Hazelről már írtam egy kicsit, de többet érdemel. Nos, Ő a mi kis tündérkénk, aki még a légynek se tudna ártani. Az első oldalon látható egy idézet, a Mennyei megbántásból. Talán megsúghatom, hogy e könyvnek írója, Peter Van Houten Hazel csodálásának örvendhet, amit szerintem nem érdemel meg. Jó, ezt hagyjuk, nem szeretnék spoilerezni.

Már említettem, hogy Hazel tüdőrákja miatt Philippel éli életét, amihez egy kanül jár. És mivel tüdeje nem akar tüdőzni, édesanyja állandó jelleggel mellette van. Hát, ez elég nagy szívás lehet mindkettőjüknek.

Augustus Waters.

Oh Augustus, miért vagy te Augustus? Tudom, hogy csak egy fikcionális karakter, de bármikor szívesen a karjaiba borulnék, és ezzel szerintem mindenki így van. Csak azt lehet rá mondani, hogy tökéletes. Gus, a mintasportoló, a mintapasi, a minta... De említettem már, szegénynek csak fél lába van, szóval már nem olyan tökéletes.

Szülei - szerintem - a rákja miatt aranyos kis bátorításokkal rakták tele a házat. Bátorítás a párnán, bátorítás a falon, bátorítás mindenhol. Mert ilyenkor kell is.

Pozitívum.

Megtanulod, hogy milyen szeretni. Rájössz, hogy mit jelent élni. Ráébreszt arra, hogy az életed kincs. És emiatt bűntudatod lesz - ami kicsit negatívumnak számít. De tényleg... A könyv erejéig kicsit Hazelnek érzed magad, kicsit úgy érzed, hogy van egy Augustusod, és kicsit úgy, hogy nem tudsz betelni vele.

Negatívum.

Sírni fogsz.

Felkészítés.

Papírzsepiket elő! Oké? Oké. Ha elkezded olvasni a könyvet, garantált, hogy szükséged lesz minimum egy tízes csomagra. Ha a filmet látod... nos, biztos akkor is. Először sírni fogsz a nevetéstől, majd... Majd egyéb okokból.

Saját vélemény.
Gondolom már rájöttetek, hogy nagyon oda vagyok ezért a könyvért, de azért elmondanám így egy külön topikban, hogy hogyan is érzek felőle. Szerintem John Green csodásat alkotott, amiért meghajlok előtte. Megírta a gyilkos könyvet, amit a kezébe vehet bárki, de nem biztos, hogy megadja neki mindenki az ölés lehetőségét. De én megadtam, és egy napra tényleg leépített.
Szeretném nektek elmesélni az egyik kedvenc jelenetem, amit sajnos nem tettek be a filmbe.
Hazel a plázában épp csak úgy üldögélt, kávézgatott, és olvasgatott (ha jól emlékszem), amikor odaszaladt hozzá egy körülbelül 7 éves kislány. Megkérdezte, hogy mi az az orrában, mire Hazel elmondta neki, hogy az egy kanül. A kislány megkérdezte, hogy mire való, ő pedig elmesélte, hogy ez segít neki lélegezni. "Nekem is segítene lélegezni?" - jött a kérdés, mire Hazel kivette a kanült, leakasztotta a füléről, majd a kislánynak adta, hogy kipróbálhassa.
Persze akkor a kislány még nem tudhatta, hogy mit is csinál. De szerintem ennek is van jelentősége. Egy ilyen kis butuska kislány fel tudta dobni ennyivel Hazel napját, mikor nem csinált semmit. Mi van, ha az anyukája nem engedi oda? Vagy ja egyből megfogja, és elrángatja Hazeltől? Akkor megvont volna egy percnyi örömöt a lányától és Hazeltől is. Szerintem ez is egy metafóra, ami azt jelzi, hogy nem szabad megvonni magunktól, vagy mástól az örömöt. Nem szabad bárkit is elvonni egy embertől, azért, mert beteg. Ezt néhány embernek a figyelmébe ajánlanám.

Trailer.