Kritika #119

Impossible Love (x)
Író: Vivianne

Kinézet: Először is: hű! A készítő csodálatos munkát végzett. Szépen kidolgozott, aprólékos, igényes munka. Nem egy összecsapott szar - elnézést a kifejezésért -, amit két perc alatt összecsaptak. A fejléc egyszerű, de nagyszerű. Nem túl zsúfolt, nincsen rosszul elrendezve, nincs kivágva rosszul a szereplő képe sem, és még a betűtípust is eltalálta. Viszont, nem vagyok kibékülve a középen lévő képekkel. Az óra és a rózsa olyan, mintha a készítő csak úgy odaraktam volna, mivel már nem tudott mit kezdeni vele.
A modul elrendezése majdnem jó, talán a 'Trailer' vagy a 'Feliratkozók' modult cserélném fel, vagy külön modulba raknám a trailert. 

Betűtípussal és betűmérettel nincs semmi probléma, viszont a bejegyzés címét más színűre állítanám. A bejegyzés láblécének sötétebb színt adnék, mert én alig találtam meg - lehet, hogy csak én vagyok ilyen szerencsétlen.
Szereplők képe szép, ezt tényleg rendezett képnek lehet nevezni. Tetszenek a képeffektek, a kurzor és a moduleffektek. Feldobják az amúgy is szép blogot.
Összegezve a kinézet csodálatos, viszont nekem túl szürke. Csempéssz bele más színeket - amik passzolnak a szürkéhez -, merj a színekkel játszani!

Történet: Bevallom, többször is megnéztem a történet előzetesét. Csókoltatom a készítőt! A képek annyira jók, némelyik jelenet beleillik egy filmelőzetesbe. Tetszettek az effektek, az egymáson lévő képek... Tökéletes lett, viszont a szöveg nekem nem annyira keltette fel az érdeklődésemet. Nem kaptam kedvedet ahhoz, hogy olvasni kezdjem

A fülszöveget elolvasva, nem igazán keltette fel az érdeklődésemet. Miután végeztem a prológussal, arra jutottam, sokkal jobban felkeltette az érdeklődésemet. Tetszett az alapötlet, az új fiatal és az egyetemi hallgató kapcsolata, ami egyenlő a tiltott szerelemmel. Ráadásul te tudod, hogy kell abbahagyni egy részt. Mintha egy sorozatot olvastam volna. A mondat végén lévő három pont ráadás, mivel általában a sorozatok szorosan összekapcsolódó részeihez írják ki: To be continued... (Folytatjuk...) Az olvasóban rögtön felmerül az a bizonyoson Most mi fog történni? kérdés, mihelyst elolvassa az utolsó mondatot. Ezt már az első fejezetnél éreztem. Azt hittem, Justin lesz, már bele is törődtem, gondoltam magamban újabb sablon történettel van dolgom, aztán tovább olvastam. Pozitívan csalódtam. Viszont muszáj megemlítenem, hogy hihetetlen sebességgel pörögtek az események, és ilyen sebességgel alakult ki Katniss és Justin között a "barátság". Már a második fejezetben megjelent, mint hős, azután hazavitte, majd meglátogatta... Értem az első szerelem látomásra dolgot, de ez akkor is túl gyors. Alig, szinte egyáltalán nem ismerik egymást, leszámítva azt a pár dolgot, amit a hazavezető út alatt tudtak meg egymásról. Ennyi. Pont. Nekem ez nagyon furcsa volt. Ha reálisan gondolkodunk, mennyire valószínű, hogy dolgok ilyen gyorsan történnek? Aztán ott volt Chris, Beth barátnőjének barátja. A bulin az alkohol hatására olyat mondott neki, amit nem kellett volna. Ha Katniss is tudta, hogy totálisan leitta magát a sárga földig, akkor miért lovagolt ezen annyit? A helyében eltoltam volna magamtól. Ha követett volna, és komolyabb dolgok történtek volna, akkor megérteném. Plusz Dylan-nel való dupla randit sem értettem. A semmiből előbukkant, gimnázium óta nem találkoztak, ,,ellenségek" voltak, és most randira hívja? Mi van? Álljunk meg egy pillanatra, csak egy pillanatra, és lassítsuk le az eseményeket. 

Bírtam Katniss-t - a név csak nem egy könyvből van? -, nem az tökéletesen éltanuló kislány, hanem kitűnő, mégis "rossz" kislány. Nem apuci gazdag elkényeztetett lány, hanem egy... Ember. Ritka az ilyen, mivel manapság a történetekben minden női karakter tökéletes. A magányos macskás néni dolgot, szerintem húzhattad volna tovább. Kicsit idegesítő volt, amiért annyiszor hangsúlyozta, hogy Justin mennyire jóképű, nem lehet köztük semmi, és a fiú után való rohanása. Tetszik neki, vonzónak tartja, de... Ne egy nő fusson egy férfi után. Justin karaktere nem volt szimpatikus nekem - a való életben sem a szívem csücske, nézd el nekem -, nem is tudom... Furcsa volt nekem. (Mellesleg plusz pont jár, azért amiért Justin francia tanár, nem pedig híresség. Részemről ez plusz pont, bár nem vagyok túl jártas a Justin Bieberes fanfictionokban.) Nem éreztem, vagyis nem éreztetted velem, az olvasóval a köztük lévő kémiát. Talán akkor értettem volna. Viszont Beth-et kedveltem, Selena idegesítő volt.

Ezek ellenére, alig tudtam abbahagyni az olvasást, szinte faltam a sorokat - bár csak hat fejezetre jutott időm. Az írásmódod miatt. Nem tőmondatokban fogalmazol, választékosan írsz, nincs benne szóismétlés, sőt alig akadtak helyesírási hibák, néha a vesszőket is elfelejtetted kirakni. Viszont néhány szót helytelenül használtál vagy elírtál. Például: ő nem finanszírozhatja az egyetemi tanulmányait, mivel a szó támogatást, szponzorálást, pénzelesést jelent. A másik példa: ,, Nyugalomra semmi ok, egészen jól vagyok!" Az egyetemet, ahogy leírtad, engem inkább gimnáziumra emlékezettet. Fogalmam sincs, mennyire néztél utána ezeknek a dolgoknak, de javaslom, hogy nézz utána. Vagy annyit írj le, hogy milyen az előadóterem. Elég ha olyannak írod le, amilyeneket az amerikai filmekben látsz. Mert szinte mindegyik ugyanolyan. Apropó leírások. Hiányoltam őket. Nem írtad le sem a tornateremet, a lakását, Justin házát... Így elég nehéz elképzelni a helyszínt, viszont személyleírásnál nem fogtad vissza magad. Összegében a történet tetszik, folytasd bátran a történetet, ügyelj ezekre a kis "hibákra", és írj egy icipicivel hosszabb részeket. 

Ui.: remélem, semmivel sem bántottalak meg!