Kritika #176

Link: Célkeresztben

1. Fejléc: Nos... nekem nem igazán tetszik. Először is a képek minőségébe kötnék bele: fogalmam sincs, hogy a koponyák szántszándékkal vagy véletlenül lettek ilyenek, de nem valami ízléses. A szereplők kivágása jó, de a minőség itt sem a legjobb. A feliratok jók lennének, de túlságosan nagyok. Vagy több képet kellene elhelyezni a fejlécen, vagy a feliratok betűméretét kellene kisebbre venni... Összemosás: néhány helyen látni lehet a képek körvonalát, ezen változtatni kellene egy kicsit. Úgy gondolom, hogy az előző fejléc sokkal jobban nézett ki, javaslom a visszaállítását.

2. Design: A kódolás jó, de a méreteket kicsit kisebbre kellene venni. Szerintem eléggé zavaró, hogy a modulsáv belelóg a fejlécbe (bár, ez lehet csak az én monitoromon látszik). Aztán a lapok menüpontjait középre kellene igazítani, mivel minden más is középre van igazítva. A fülszöveg lehetne sorkizárt, mert úgy igényes. 

Elrendezés: 

0. Kérdőív

1. Fülszöveg (jöhetne hozzá a könyvborító, mert nagyon el van veszve a modulsáv végén)
2. Menü (a tájékozódás fontos) 

3. Feliratkozók 

4. Chat 

5. Információk

6. Idézet

7. Archívum (felesleges, mert van fejezetek menüpont)

8. Facebook csoport (én ezt az információkhoz tenném)

9. Kampány

10. Cserék (állíts be egy limitet, ne jelenjen meg az összes csere, mert így egy kicsit sok)

11. Profil

Menüpontok: 

1. Fejezetek (ez okés)

2. Szereplők: felesleges a két külön menüpont, simán mehetnek egyetlen lapra... 

Rendezett képek: Látom én, hogy dolgozva van velük..., de ez akkor sem működik így. Ha legalább a méret nem, akkor a színek egyezzenek. Kérlek, rendelj valakitől, vagy valami. A képek minősége sem a legjobb... Tanácsolni tudom a weheartit-et vagy tumblr-t, de nem a googlet, mert ott kicsinyítik, nagyítják a képet és rosszabb lesz a minőség. Továbbá arra is felhívnám a figyelmed, hogy néhol fehér hátteret állítottál a betűknek, és így nem olvashatóak. 

3. Versenyek (okés)

4. Ahol megtalálsz (okés)

5. Galéria: nagyon ötletesnek találom, de van néhány problémám. A trailert a modulsávba helyezném, mert az emberek ezt elsők között nézik meg... A könyvborítók is nagyon el lettek rejtve, pedig jól néznek ki.

1. Fejléc: Sokkal jobban tetszik, mint az előző (jelen esetben talán következőnek kellene nevezni). Ugyan a szerkesztés egyszerűnek tűnik, és a képek minősége sem a legjobb, de fényévekre van a másiktól. Különösen tetszik a szöveg és a hangulat. Sokkal szívesebben látok hozzá így az olvasáshoz.

2. Design: Sosem voltam oda a dupla modulsávért, de így ebben a rendezett stílusban tetszik. Ugyanakkor a kódolás nem sikerült a legjobban. Például a bejegyzés háttere. Furcsa, hogy a szöveg negyedénél hirtelen eltűnik a háttér, és nincs semmilyen átmenet. Ezen változtatni kellene.
Továbbra is úgy gondolom, hogy a modulokban sorkizártra kellene állítani a szöveget. Továbbá a plakátot is feljebb kellene helyezni (mellesleg nagyon jól sikerült). Aztán ott vannak a cserék, amelyeknél tényleg be kellene állítani egy megjelenési számot.
Modulok: 
1. Kérdőív
2. Fülszöveg (+plakát)
3. Menüpontok
4. Feliratkozók
5. Chat
6. Információk
7. Idézet
8. Archívum (ezt feleslegesnek tartom, hiszen van egy fejezetek lap)
9. Profil
10. Cserék
Menüpontok: 
1. Fejezetek: belekötnék a kódolásba. A chat címének háttere belelóg a bejegyzésbe, ráadásul a bejegyzés háttere ismét lemaradt a szöveghez képest.
2. Szereplők: még mindig úgy gondolom, hogy a szereplőknek bőven elég lenne egy lap.
3. Versenyek és nevezések
4. Díjak
5. Ahol megtalálsz
6. Galéria

Betűméret: Kérlek, mindenképp vedd kisebbre a betűméretet, mert így egyáltalán nem igényes. A fejezet nem tűnik hosszabbnak, a design nem lesz szebb... szóval, csak ront a helyzeten.

3. Trailer: 
1. Évad
Nos, előre is szeretnék bocsánatot kérni, amiért ezt mondom, de az első évadhoz készült videó nem okés. Először is, a képek. Sem színben, sem méretben nem a legelőnyösebbek. Ha már színes videót szeretnél, akkor ne dobj be a videó közepére egy fekete-fehér gifet... vagy éppen fordítva. A második a szöveg. Nem tartom elég figyelemfelkeltőnek. Egy fülszövegbe tökéletes lenne, de nem egy videóba. A képeket kell előtérbe helyezni, nem pedig a szöveget... (ami néhol olyan hosszú, hogy nincs idő végig olvasni). A zene pedig jó, de nem igazán illik a történet hangulatához. Vagyis szerintem nem, de ezt csak te tudhatod igazán.
2. Évad 
Ez szerintem sokkal jobban sikerült. A szöveg lerövidült, és figyelemfelkeltő is. A zene tökéletes hangulatot kelt, szinte csábít az olvasásra. De a képek még mindig nem a legjobbak. Ha lehetséges ezen változtatni kellene még.

4. Prológus
Helyesírás:
1. "Az utcákon már nem járt senki, kivéve egyvalakit." - Oké. Lehet, hogy csak elírás, de többször is észrevettem, hogy egymásnak ellentmondó dolgok vannak a prológusban. Például ebben a mondatban is. Ha egyszer már leírod, hogy senki... akkor, utána ne írd, hogy jah, de mégis. Vagy, ha mindenképp a 'senki' szót szeretnéd használni, akkor tedd hozzá kötőszavakat: szinte senki. Szóba jöhetnek a szinonimák is: alig néhányan, egyetlen ember kivételével senki sem járt az utcákon. 
2. Ismétlés: "lány", "vízcsepp". Ne használd minden nő nemű egyedre a lány szót, mert az embereknek többször újra kell olvasni a dolgokat, hogy rájöjjön most éppen kiről van szó. Továbbá, ha már a víz csepeg, akkor a vér folyik. Egy bekezdésen belül még nem annyira vészes az ismétlés, de egy mondaton belül, próbálj meg szinonimákat használni. 
3. Tagolás: egy mondatnak nem kell, huszonöt tagmondatból állnia. "A kocsiban félhomály volt, három alak ült egymással szemben, az egyik a lány elrablója, a másik kettő két gyerek, egy fiú és egy lány." A kocsiban félhomály volt. Három alak ült egymással szemben. Két gyerek, egy fiú és egy lány, valamint a lány el rablója. 

5. Történet: 

1. Fejezet: 
Tetszett a fejezet stílusa. Mivel egy naplóbejegyzésről van szó, ötletesnek tartottam a nyelvezetet, amely könnyedre sikeredett. Ugyanakkor a kritikus énem folyamatosan sikított, a rövidítések és a szleng használata miatt. Ugyan az utóbbi ritkán fordult elő, mégis szúrta a szemem.... De, mint említettem ez egy napló bejegyzés.
Helyesírás: 
1. kötőszavakkal ne kezdj mondatot, mert igénytelen. Próbálj tartózkodni tőle, csak végszükség esetén használd őket. 
2. mondat tagolás: élvezettel olvastam a rövidebb mondatokat, de szomorú is voltam, ugyanis néhány helyen eléggé furcsán lettek felbontva a mondatok. Pl.: " Elmesélhetem, mi történt, hogy ide kerültem, de egyrészt túl hosszú lenne, másrészt túl sok sebet tépne fel."  - Elmesélhetnlm, hogy mi történt és azt, hogy hogyan kerültem ide. De túl hosszú lenne, és sok sebet tépne fel. (ez egy olyan eset, ahol kivételesen a kötőszó sem igénytelen. Jelen esetben nyomatékod ad az ellenérvnek.)
3. "A mi bázisunk Amerikában, Starling Citytől pár tíz kilométerre áll." - A mi bázisunk Amerikában, Starling Citytől pár kilométerre található. (ebben az esetben az áll szó helyett, jobb a található/helyezkedik el..stb. Továbbá a 'pár tíz kilóméterre' szókapcsolatot sem tanácsos használni.)

10. Fejezet:  
1. "magam az ágyon és megkíséreltem visszaaludni." - ha az 'és' kötőszó két önmagában is értelmes tagmondatot köt össze, akkor vesszőt kell tenni elé.
2. "Ám az étvágyam hamar elment, miután a szomszéd asztalhoz egy erősen alkohol szagú hapsi ült le, és ráadásul kacsintgatni is kezdett rám, így hát gyorsan fizettem és tovább indultam." - huh, néha elgondolkodtam azon, hogy Zrínyi írt-e ennyire hosszú barokk körmondatot. (bocsánat, nem akartam bunkó lenni, csupán szakmai ártalom). - Ám az étvágyam hamar elment, miután a szomszéd asztalhoz egy erősen alkohol szagú hapsi ült le. Ráadásul kacsingatni kezdett rám, így hát gyorsan fizettem, majd tovább indultam.
3. "Fejezzük be, amit elkezdtünk! - vicsorogtam rá, mire ő vállat vont." - ha egy mondat végén írásjelet használunk, akkor a gondolatjellel hozzákapcsolt mondatot nagybetűvel kell kezdeni.

2. Évad
2. Fejezet: (a mobil nézet linkje van feltöltve)
Imádtam. Meg kell vallanom, hogy féltem beleolvasni a második évadba, mert az első nem igazán nyerte el a tetszésem. Úgy gondolom, hogy mind a fogalmazásod, mind pedig a helyesírásod fejlődött, de a központozásra még mindig figyelni kellene.
1. " - Meg sem kérdezed, hogy kik raboltak el és miért? - Érdeklődtem csodálkozva."
2. " - Még egyszer kösz mindent! - Öleltem át," 

Összességében: 
Az első évadot mindenképpen át kellene nézni. Elsősorban helyesírási és fogalmazási szempontból, de a karakterábrázolásra is vethetnél egy pillantást. 
Az alapötlet izgalmasnak, érdekesnek mutatkozik, és a második évaddal meg is kaptam mindazt, amit a történettől elvártam/vártam. Izgalmat, igényességet, rejtélyességet, bonyodalmat. Tényleg, csak javasolni tudom, hogy nézd át az első évadot. Esetleg kérj meg pár embert, hogy nézzék át a javítást. Ne mindig egyetlen ember véleményére adj. Vegyél figyelembe több nézőpontot, hiszen a történetet többen olvassák, több elképzeléssel. :) 

6. Szereplők: 
- Lullaby: az első évad alatt nem igazán értettem meg a jellemét. Néha ilyen volt, néha pedig olyan. Elvileg ki kellett ölni az érzelmeit, de ez nem igazán jött vissza a naplóbejegyzésekből. Sokkal inkább hatott egy olyan lánynak, akinek igen is mély érzelmei vannak, csak nem mutatja ki... Sokkal fiatalabbnak tűnt a koránál, főleg mikor a Selenával való barátsága került terítékre. A második évadban megismerhettem azt a lányt, akinek én elképzeltem. Sokkal határozottabb, szenvedélyesebb lett. 
- Floyd: nem ilyennek képzeltem el. Persze szerethető, kedvelhető karakter, de a személyisége ellentmondásos, hiszen Lu szemszögén keresztül ismerhetjük meg. Ez nem feltétlenül baj, de én szívesen megismerném (jobban megismerném) Floyd gondolkodás módját is.   

**szeretnék bocsánatot kérni a hosszas várakozásért, és azért, ha valamivel megsértettelek. A kritikát építő jellegűnek szántam, de tökéletesen megértem, ha nem értesz egyet a véleményemmel. :) 

További sok sikert a bloghoz!

   

Kritika #175

Sziasztok! :)

Megérkeztem a második kritikámmal, amit Hoshimiya Arisa blogjáról, a "Love on the ice"-ról írtam. Remélem tetszeni fog Nektek, és egyre többen mertek majd tőlem, "az új lánytól" is rendelni. <3

Kinézet

Őszintén szólva eléggé vegyes érzésekkel pillantottam végig először a blogodon. A fejléc annyira nem nyűgözött le első látásra – sajnos a későbbiekben sem, de erről majd pár sorral lejjebb -, viszont a modulsáv, és a bejegyzések kinézete határozottan elbűvölt. Utóbbiak annyira könnyedén elegánsak, hogy egész egyszerűen beléjük szerelmesedtem. Leginkább talán a menüsor varázsolt el, bár ott azért annyi kritikát jeleznék, hogy a „földre szállt boszorkány” felirat nem fér be teljesen a téglalapjába, és bár így is olvasható, egy minimálisan rontja az össz képet. A modulok sorrendjében szerintem a chatet érdemes lenne kicsit feljebb hozni, például a szavazás fölé, hiszen az emberek ott tudnak veled elsősorban kommunikálni, így én azt jobban szem elé tenném, még ha mindössze néhány görgetésről is van csak szó. A bejegyzéseknél nagyon tetszik a dátum elhelyezkedése, szép maga a bejegyzés cím is, azokba nem tudok, és igazából nem is szeretnék belekötni. :) A bejegyzések szövege tökéletesen olvasható, szépen sorkizártra is vannak állítva, úgyhogy ezek engem meggyőztek.

Akkor egy kicsit a design negatív részéről is. A két karakter nagyon elüt a fejléc hátterétől, sajnos számomra már kissé bántóan is. Nem értem, hogyha az alap fekete-fehér, akkor a főhősök miért ennyire irgalmatlanul rikítóak. Illetve szerintem a design többi részéhez sem passzol túlzottan ez a színösszeállítás, kicsit jobban össze kéne ezt hangolni. Esetleg valami olyan fejlécalap jobban passzolna, aminek a színe összhangban van a betűkével. Az alapkoncepciót amúgy értem, mármint gondolom kicsit a telet akarják a színek felidézni, meg ugye a blog címe is kék, ami egy olyan címhez, mint „Love on the ice” egyébként kifejezetten passzol, csak akkor viszont a design többi részét is ebben a szellemben kéne megalkotni. Illetve még a fejléchez annyit, hogy sajnos széltében nem éri végig az oldalmodult, ami számomra egy picikét zavaró.

10/7

• Elemeire lebontva nem rossz, de egész egyszerűen nem harmonizál
• A fejlécen a karakterek nagyon elütnek az alapszíntől
• De a modulsáv fantasztikus <3

Fülszöveg

Első olvasásra tetszett, egy kellemes, romantikus, bonyodalmakkal fűszerezett, könnyed kis sztorit sejtet, amiket én nagyon szeretek, így kifejezetten örültem, hogy a kritika kapcsán rákeveredtem az oldalra. Olvasóként lelkesen mentem is volna tovább az első részre, viszont azért mint kritikus feladatomnak éreztem, hogy kicsit jobban darabokra szedjem a fülszöveget, így azért egy-két aprócska dologba belekötnék.

„Divat, tánc, műkorcsolya és a zene alkotja együttesen a végső összetett szórakozást!” - Nekem ebben a mondatban kicsit furcsa, hogy csak a zene szó elé tettél névelőt. Lehet én vagyok nagyon kötözködős kedvemben, gondolkoztam is, hogy nem is írom le ezt az észrevételemet, de valamiért annyira bántotta a lelkemet, hogy végül mégiscsak jobbnak láttam megemlíteni. Ugyanehhez a mondathoz még annyit, hogy a fentebb kiemelt szavak közé szerintem kéne egy vesszőt tenni.

„csapatot, ami ma már lassan a világ minden táján elterjedt” - Inkább a világ minden táján ismert, népszerű. Az elterjedt valahogy nem passzol ebbe a mondatba, nem igazán ebben a kontextusban használatos.

Itt egyébként nagyon tetszik a váltás, valahogy a stílus is magában hordozza azokat a tipikus tinilányos problémákat, amikkel nekünk csajoknak meg kell szenvednünk a gimnázium idején. Ez a rengeteg barátja, meg rosszakarója van rész egy nagyon picit sablonos, de persze manapság elég nehéz már lyat írni, amit senki ne tett meg volna előttünk, úgyhogy ezen inkább ugorjunk is.

„Szerencsére, a két legjobb barátnő mindig a legjobbkor jön, Rhythm és Mion, akikben mindig meglehet bízni.” - Úgy szerintem jobban hangzana ez a mondat, hogy „Szerencsére a két legjobb barátnő, Rhythm és Mion, mindig a legjobbkor jön/jönnek, rájuk bármikor lehet számítani”. Ha az egészet nem is szeretnéd átírni, a kijelölt részt javítsd át „meg lehet bízni”-re, mert névutóknál így kell szétválasztani. Egyébként a végét azért fogalmaztam át, mert az eredetiben kétszer szerepelt a mindig szó, és gondoltam esztétikailag jobban passzol a bármikor. :)

„Viszont képben van Castiel is, a suli rosszfiúja, akinek szerves része van főhősnőnk életében, valamint fény derül Aira és Castiel múltbéli titkára.” - Vagy szerves részét képezi az életének, vagy fontos szerepet tölt be az életében. A kettő egyvelege számomra furcsa, de ahogy érzed. Illetve még annyi, hogy ez a „valamint fény derül...” nem igazán passzol bele a mondatba. Eléggé lóg a levegőben, kicsit olyan, mintha mindenáron bele akartad volna írni, de nem találtál volna neki megfelelő helyet,ezért csak úgy random odapakoltad valamelyik mondat végére. Szerintem esetleg adhatnál neki egy külön mondatot, vagy érdemes lenne jobban összekapcsolni az előtte elhangzottakkal.

A fülszövegben a továbbiakban nem akadtam fenn sehol, a kérdések a végén kifejezetten tetszettek. Amúgy is kedvet kaptam az olvasáshoz, ez a lezárás pedig csak fokozta a lelkesedést a történet irányába, úgyhogy ezért jár a piros pont.

Összességében tehát tetszett a fülszöveg. Kellő mennyiségű információt ad az olvasónak, hogy be tudja lőni, mennyire az ő stílusa a sztori, de nem mondd el túl sokat a történetről. Az ideális középút. Egy-két mondat megfogalmazása volt az egyedüli, ami annyira nem tetszett, de úgy egyben tényleg szép munkát végeztél.

5/4,5

• Korrekt volt, az se baj, ha nem írod át, amiket megjegyeztem, bár a szóismétlést és azt a névutós hibát azért szerintem érdemes lenne. A többit csak akkor javítsd, ha egyet értesz, ha számodra az eredeti jobb, akkor nyugodtan maradj a saját verziódnál :)

Szereplők (menüpont)

Aira: Oké, amikor írtad, hogy jól ki jön Sho-val aki a Callings tagja, majd az új mondatot úgy kezdted, hogy régen egyszer lefeküdt Castiellel, akkor komolyan kellett pár perc, hogy rájöjjek, ismét a lányról beszélünk. Egyébként Sho nevénél szerintem nem szükséges a kötőjel a ragozásnál, hiszen ejted az o-t a név végén, éppen ezért kapcsolódhat hozzá rögtön a rag, de mivel ez nem angol név, ezért nem merem száz százalékra kijelenteni, hogy nekem van igazam. Amúgy engem az egy kicsikét zavart, hogy a fülszövegben annyira nagy titoknak beállított dolgot itt most el is árultad, kicsit fokozhattad volna vele még az izgalmakat, de persze ha van még számtalan másik fordulat a fejedben, akkor elnézem ezt az apróságot.

„Régen egyszer lefeküdt Castiellel, ami azóta is...” - Ez a régen egyszer nyitány szerintem furcsa, inkább az egyszer régen az elterjedt, bár értem, hogy te alapvetően azt akarod hangsúlyozni, hogy mindössze egyszer került sor erre az ominózus eseményre. Az igazi ok, amiért kiragadtam ezt a mondatot, az az, hogy a vessző után lemaradt a „t” az „ami” végéről.

Rhythm: Nála igazából rendben vannak a leírtak, érthető minden. Egy-két dolgot persze én itt is másképp fogalmaznék meg, de ez a te blogod, a te stílusod, úgyhogy visszaveszek magamból, és nem költök át mindent (kivéve, ha valami nagyon zavar :D)

Mion: „Mion már Aira és Rhythm elütt debütált a Prism show világában, azonban amikor megjelentek a lányok a képben, csak később volt hajlandó csatlakozni hozzájuk” - Mionnál az egész első mondat sántít. Alapvetően azt, hogy már korábban debütált, meg hogy csak később csatlakozott hozzájuk, az lehetne két külön mondat, mert bár van némi kapcsolat közöttük, annyira nem tartoznak össze, hogy jobb legyen egyben, mint külön. A mondat második fele pedig úgy logikusabb lenne, hogy „Mikor a lányok megjelentek/feltűntek a képben, még nem akart csatlakozni hozzájuk, de szerencsére ez a későbbiekben megváltozott.” Vagy valami hasonló...

Castiel: Jobban kihangsúlyoznád, hogy Aira miatt járt az előadásra, ha azt írnád, hogy „a lány összes előadására eljárt”, illetve ugyanennél a mondatnál az „addig amíg” közé kell egy vessző. Ezenfelül kicsit sokat szerepel az egymás szó a következő két mondatban. Ez egyébként egy kifejezetten nehéz dolog, mert nem igazán van rá szinonima, de érdemes lenne egy átfogalmazással kiküszöbölni a problémát.

Oké, kezdek rájönni, hogy nagyon hülye gondolat volt egyesével végigmenni a szereplőkön, de most már megcsinálom! :D

A következő három srác rendben van, egyiküknél sincsenek eget verően nagy problémák. Talán annyit ide megjegyeznék, hogy nagyon sok a szereplő. Ha az ember a sztori előtt idekattint, akkor úgy a negyedik ember után elveszti a fonalat, túl sok információt kap egyszerre. Érdemes lenne egy kicsit jobban megszűrni, hogy ki számít fontos karakternek, és ki kevésbé fontosnak.

Castiel húgánál sincsenek javítanivalók, bár őt tényleg nem érzem annyira fontos karakternek, hogy ide kerüljön, bár megjegyezném, hogy még a sztoriba nem olvastam bele, szimplán előzetes gondolatok alapján jutottam erre a következtetésre. Számomra aki nem elég fontos ahhoz, hogy bekerüljön a fülszövegbe, az már nem tartozik a kulcskarakterek közé, de talán csak én vagyok ennyire szőrös szívű.

Egyébként ez a szereplők modul egész tetszett, adott némi támpontot a karakterekről, bár igazából én annak a híve vagyok, hogy a történeten keresztül ismerjük meg a szereplőket, ne pedig ilyen összefoglalók alapján. Persze ezzel nem kell egyetérteni, ezért nem is áll szándékomban pontot levonni. Egy kicsit a mondatokon érdemes lenne csiszolni, illetve azt fenntartom, hogy a karaktereket nem szabad ennyire egy szinten kezelni. A fontos szereplőkre helyezd a hangsúlyt, őket tedd előre, hiszen első számú célod, hogy őket hozd közel az olvasóhoz, ne pedig xy kutyájának az előző tulajdonosának az exfeleségét.

5/4

• Jó volt, csak nagyon sok

Prológus

Oké, annyit előre bocsátok, hogy ez az a rész, amit még nagyon részletesen kivesézek, minden fejezeten nem megyek majd végig azért ekkora alapossággal, mert soha nem érek a végére, de mivel a prológus a történet indító, így fontos szerepe van, ezért ezt még elejétől a végéig megpróbálom szétszedni.

„Épp a színpadról jöttünk lefele, miközben még integettünk a tomboló tömegnek. Ez volt a nyár utolsó műsora, egyben a nyárzáró Prism show. A közönség egy teljesen új táncot láthatott tőlünk, amit most táncoltunk először (ha teljesen új a tánc, akkor ez azért evidens) és egyben utoljára is. Legközelebb valószínűleg csak jövő ilyenkor fogjuk előadni. (Most akkor utoljára adták elő, vagy jövőre még elő fogják?)

Holnap, vagyis szeptember elsején megkezdem (miért tértünk át jelenbe?) a harmadik évemet a híres Sweet Amoris gimiben. Annyira nem vagyok oda a suliért, de nem utálom. A korán kelés nem jelent gondot, hisz a nyáron számtalanszor keltünk hajnalban a sok próba miatt. Mindenesetre elég nehéz időszaknak nézek elébe, ami ráadásul még el sem kezdődött. (Ha még csak elébe nézel, akkor egyértelmű, hogy nem kezdődött még el) Szerencsére Rhythm és Mion, a két legjobb barátnőm, s akikkel együtt alkotjuk a MARs nevű csapatot, mindig itt vannak nekem. Rhythm hiperaktív létére is ugyan, (ennek szerintem nem volt értelme) de mindig tudja, mire van szükségem, Mion pedig amúgy is egy izgulósabb fajta lány, bár talán azért hármunk közül én vagyok a legszerencsétlenebb, és ezt nem is tagadom. Régen eléggé két bal lábas voltam, amit aztán az előadások haladásával (előrehaladtával kicsit szebben hangzana) sikerült kinőnöm, azonban még most sem vagyok tökéletes.

Miután átöltöztünk a lányokkal, elindultunk a folyosón, szándékosan lassan haladva, mert a tömeg fele (a tömeg nagyja szerintem jobban hangzik) még csak most tódult kifelé. Annyira nem szoktam megfigyelni a közönség embereit, inkább koncentrálok, hogy el ne rontsam a táncot. Most sem néztem meg őket különösebben, de ahogy a hatalmas sor vonult ki, megakadt a szemem egy ismerős alakon. (Itt az a furcsa egy kicsit, hogy ugye az elején a „nem szoktam megfigyelni” rész arra vonatkozik, hogy táncolás közben nem nézi meg az embereket, itt pedig már ugye csak kivonulnak, így a „most sem” nem egészen helytálló, de most tényleg nagyon szőrszálhasogató vagyok, úgyhogy ezt engedjük el) Mit keres ő itt? Próbáltam nem feltűnést keltve (feltűnés nélkül) elsétálni a tömeg mellett, ám pechemre sajnos Castiel észrevett és találkozott a tekintetünk. Gyorsan elnéztem a másik irányba, majd felhúztam a fejemre a pulcsim kapucniját, s lehajtott fejjel belekaroltam a barátnőimbe, ezzel kicsit sietősre véve a lépteinket. Remélem, nem tűnt fel nekik miért csinálom, vagy az lenne a legjobb, ha észre sem vennék, hogy Castiel itt van. (Megint jelenben vagyunk, ami csak abban az esetben lenne üdvözítő, ha egy időutazós sztoriról lenne szó) Szerencsémre viszont lefoglalta őket két rajongó, ezért aztán el is vesztettem őket a nagy tumultusban. (Könyörgöm, beléjük karolt, és elvesztette őket? Azért ez nem túl reális...)

Egész nyáron nem találkoztam vele, nem is láttam a vöröst. Azt gondoltam, hogy sikerült teljesen elfelejtenem a srácot. Most mégis azt éreztem, hogy a szívem majd kiugrik a helyéről. Az hittem, már nem köt hozzá semmi, az érzéseim is megváltoztak vele kapcsolatban. Vagy talán mégsem?”

Remélem érthető a javítás, ha bármi nem világos, vagy nem értesz egyet, akkor nyugodtan írd meg kommentben. A hibákon túl egyébként nem volt rossz a prológus, ez a sok piros ne ijesszen meg. Helyesírásilag is rendben volt, a legtöbb probléma inkább logikai eredetű volt, sem mint írási.

A történetindítói feladatoknak tökéletesen eleget tett ez a rövidke kis jelenet. Megjelent benne mindkét főhős, maga a Prism show, kicsit beleláthattunk Aira fejébe, bár azért különösebben nem tudtunk meg semmi újat. Igazából ez a prológus arra volt jó, hogy kicsit összerendezze a fülszövegben és a szereplőknél olvasottakat, adott a sok információnak egy keretet.

A fentebb feltüntetett hibák azért az élvezhetőségből eléggé levontak, nagyon sokszor kiszakadtam az olvasásból az ilyen logikai bukfencek miatt, ami sajnos nem a legszerencsésebb. Az ember szeret kikapcsolni olvasás közben, főleg ilyen könnyed sztorik esetében, de sajnos, ha mindig mikor épp belemerülne a történetbe, kirángatja egy hiba, és sajnos ezt egy idő után nem fogja szórakoztatónak érezni.

Összességében tehát a prológus indításnak nem rossz, de sajnos annyi malőr van benne, hogy az olvasójelölteknek nem egy százalékát elveszíted miattuk.

10/5

• A helyesírás és az elgondolás nem rossz, de a kivitelezésbe nagyon sok hiba csúszott, ami sajnos a pontokon is meglátszik.
• Olvasd át újra, és próbáld meg logikusabban, reálisabban átírni

Történet

Na, akkor kezdjük magával a cselekménnyel. Igazából annyira nem túl érdekfeszítő a sztori, tipikus gimis történet, annyival kiegészítve, hogy a lány éjjel-nappal próbán van. Őszintén szólva engem annyira nem fogott meg, pedig én kifejezetten kedvelem a könnyed, limonádé sztorikat. Valahogy nagyon nem haladunk előre, ugyanazokat a köröket futjuk le újra meg újra. Castiel akárcsak a Csábításból jelesben, néha teljesen random feltűnik egy folyosón, odamorog valamit a csajszinak, aki aztán bekezdéseken keresztül elemzi, hogy ő most tulajdonképpen szerelmes-e vagy sem. Először még oké, másodjára azt mondom belefér, de hogy ez minden részben újra meg újra lejátszódik, az kicsit sajnos unalmas. Utóbbi érvényes arra is, hogy a lány minden egyes fejezetben elmondja, hogy remekül el tud kalandozni az órákon, soha egy másodperc erejéig nem figyel, de azt azért mindig hangoztatja, hogy ő ilyen csodalány, mert nulla figyeléssel is ötöst ír. Sajnos ez egyáltalán nem így működik, főleg akkor nem, ha minden egyes délutánt a próbateremben töltesz, és este holt fáradtan zuhansz be az ágyba. Nekem nagyon irreális volt ezt olvasni, ráadásul ez is szinte minden részben előkerült, ami a sokadik alkalommal már fárasztó volt. Érdemes lenne kicsit színesíteni a cselekményszálon, mert tényleg megállás nélkül ugyanaz történik.

A karakterek se nyűgöztek le különösebben, igazából a szereplőknél felsorolt emberkékből, volt aki gyakorlatilag csak egy említés szintjén szerepelt. Ez persze nem baj, csak itt is jelzem, hogy talán érdemes lenne nem az ő bemutatásukkal nyitni, hanem jobban ráhangolódnia tényleges kulcskarakterekre. Egyébként Aira-t egész jól megismertetted velem, sokszor olvashattam a gondolatait, az indítékait. A szokásait, a rutinjait is jól bemutattad, összességében egy nagyjából kiforrt karaktert alkottál, amiért jár a piros pont. A srácok sajnos ennyire nem kaptak nagy hangsúlyt, Castielről annyit tudtam meg, hogy vörös és hogy bunkó, Sho-ról pedig sajnos még ennyit sem. Ők eléggé papírmasé karakterek lettek, érdemes lenne egy kicsit jobban bemutatni őket. Kevés párbeszéddel dolgozol, ami bár nem gond, de itt a karakterformázásnál negatívan hat.

A két srác bunyója számomra nagyon irreális volt. Elvileg mindkettőből ömlött a vér, majd a következő rész szerint egy hajszáluk se bánta a történteket. Azért ez nem így működik. A másik, ami engem eléggé zavart, hogy a lány úgy beszélt a két sráccal a nemi életéről, mint más a tévéműsorról. Oké, értem én, hogy egy közvetlen lánykáról van szó, de azért van egy-két dolog, amit ennyire nem teregetünk ki. A szexuális életünk pedig határozottan ide tartozik...

15/8

• Nem igazán kötött le a sztori, nagyon sokszor ismételted önmagad, nem igazán haladt előre a történet. Érdemes lenne a Sho-val való duetthez hasonlatos új történetszálakat beleszőnöd a sztoriba, különben nagyon el fog laposodni.
• Kicsit feküdj rá jobban a fiúk karaktereire, mert eddig róluk nem sokat tudtunk meg
• Próbálj meg jobban a realitás talaján maradni, elég sok a logikai bukfenc a sztoriban, érdemes lenne valakivel átnézetned a részeket, mert így egy pöppet kaotikus

Fogalmazás, helyesírás

Ami tetszett, hogy sok leírást írsz, nem tömény párbeszédből áll egy rész. Sőt, mint már fentebb is említettem, viszonylag kevés párbeszédet használsz, ami egyfelől jó, másfelől meg annyira nem. Az mindenképp értékelendő, hogy sokat írsz a szereplő belső világáról, a gondolatairól, az érzéseiről, jól bemutatod a napjait, viszont azért a párbeszédek is fontosak. Aira szemszögén keresztül mindig ugyanolyannak látjuk a többi karaktert, és ők pont egy-egy beszélgetés keretében tudnának kicsit kitörni abból a megbélyegzett világból, amiben mi látjuk őket a lány szemén keresztül.

A helyesírásod rendben van, viszont rengeteg az elgépelés. Ezeket egy átolvasással ki lehet kerülni, illetve a helyesírás ellenőrző is remek szolgálatot nyújt ilyen téren.

Amivel szintén kéne valamit kezdeni, az a félrefogalmazás. Egy-két mondatodnak semmi értelme nincs, ami gyanítom abból ered, hogy kitaláltál valamit, aztán átfogalmaztad, de a mondat elejét és a mondat végét végül nem egyeztetted össze. Egy átolvasás erre is megoldás, illetve próbálj meg egy picikét jobban koncentrálni írás közben, mert ezek egyébként tényleg kiküszöbölhető hibák.

Ami még zavaró, hogy a részek során többször is időt ugrottál. A múlt idő ilyen téren egy kicsikét nehéz, mert a lány gondolatait nyilván jelenben akarod közölni, csak néha benne ragadsz az időben, vagy véletlenül összekavarodsz, és ilyenkor sajnos becsúsznak a hibák. Itt is csak ismételni tudom önmagam: Olvasd, vagy olvastasd át a részeket!

10/5,5

• Átolvasás, átolvasás, átolvasás
• Figyelj jobban az időre
• Túl sok az elgépelés, és gyakran kevered a szólásokat

Összességében: 55/34

Remélem nem bántottalak meg a szavaimmal, a hibákat tényleg segítőszándékkal említettem meg. Bár sok negatívat elmondtam, egyáltalán nem rossz a helyzet, szimplán csak van még hova fejlődni. Egyébként a stílusoddal nincs gond, lendületesen írsz, az ember szívesen olvassa, csak egyelőre még túl sok hibával dolgozol, ami sajnos az élmény rovására megy. Látszik, hogy nincs előre megtervezett koncepciót, azt írod, ami az eszedbe jut, és ez sajnos sokszor logikai gikszerekhez vezet. Lehet érdemes lenne írnod előre valami tervet, hogy melyik fejezetben mit fogsz írni, esetleg csak mikor leülsz a gép elé, fejben gondold át, hogy mégis mi az elképzelésed. Mielőtt kirakod a részt, mindenképpen mutasd meg valaki semlegesnek, aki nyugodt szívvel elmeri neked mondani, ha valamelyik rész, vagy valamelyik mondat nem tetszik neki, és próbálj meg építkezni a tanácsaiból. Ha sikerül kicsit visszaszorítani a hibafaktort, akkor egy nagyon jó kis sztori kerekedhet ki még ebből! <3

További jó blogolást!

Naomi L.Price

Kritika #174

Sziasztok!

Ezennel meg is hoztam az első kritikámat, remélem sikerült tartanom az oldal színvonalát, nagyon igyekeztem.:)

A blog linkje: http://nyisdkiaszemed2016.blogspot.hu/

Kinézet

Oké, az mindenképpen feltűnt, hogy lila. Igazából kellett jó néhány másodperc, hogy ezen a felfedezésemen túllendüljek, valahogy annyira erőteljesen csak ez az egy szín dominál, hogy egy picit besokall az ember, ha megnyitja az oldalt. Egyébként elemeiben nagyon szépen összeraktátok a designt, látszik, hogy sokat foglalkoztak vele.

A fejléc nekem összességében tetszik, remekül kiemelkedik a két központi figura, akiknek külön különlegességük, hogy anime karakterek. Olyan téren tetszik a választás, hogy végre nem valamelyik agyonhasznált celeb arca mosolyog vissza a fejlécről, viszont olyan téren azért egy kicsit aggaszt, hogyha valaki teljesen véletlenül keveredik rá az oldalra, és velem ellentétben nem ír kritikát, ebből adódóan pedig nem feltétlenül mélyed el úgy a blog részleteiben, mint ahogyan azt én tettem, akkor könnyűszerrel gondolhatja azt, hogy valamilyen anime fanfictionről van szó. Persze jogos a kérdés, hogy ez engem tulajdonképpen miért is aggaszt... Az olvasók nyolcvanöt százaléka nem tölt el két percnél többet a blogodon, ha nem fogod meg őket azonnal. Ha úgy érzik, hogy egy olyan oldalra keveredtek, aminek témájában nem feltétlenül jártasak, jelen esetben az animeben, akkor anélkül fognak rányomni a piros ikszre, hogy egyáltalán esélyt adtak volna. Ezzel még nem azt szeretném mondani, hogy változtassatok a fejlécen, mert tényleg szép, kár lenne lecserélni, szimplán csak például érdemes lenne a fülszöveget, vagy az információs oldalt, ne adj isten mindkettőt inkább a modulsávban feltüntetni. Ha a potenciális olvasójelöltek rögtön szembetalálják magukat ezekkel, és nem kell külön kattintgatniuk, hogy eljussanak hozzájuk, akkor nagyobb az esély arra, hogy el is olvassák őket. Ezekből jobban kiderül, hogy mégis mire számítsanak, hogy mennyire szükséges a történethez az anime témában való jártasság. Ráadásul bár az első benyomást a szemünkre alapozzuk, azért egy jó fülszöveg sok mindent képes megmenteni, így tényleg érdemes lenne jobban szem elé tenni.

A fejléc alapja szépen egybesimul, semmi nem rí ki belőle, kicsit talán túlságosan is egyben van. Persze nyilván nem a háttér a lényeg, de annyira egymásra vannak húzva a képek, hogy nagyon nehéz bármelyiknek külön is kivenni a sziluettjét.

A felirat szerintem nem a legtalálóbb helyen van, ugyanis a tekintetemet előbb vonzotta magára Annabelle neve, mint a blog címe, pedig jó pár betűméret van a kettő között. A cím egyébként szerintem egy kicsivel még lehetne is nagyobb, mert bár így is olvasható, sokkal jobban vonzaná a figyelmet.

Az oldalsó modulsáv kialakítása tetszik, látszik, hogy foglalkoztak vele, de a készítő nem esett át a ló túloldalára. Pont annyira különleges, amennyire kell. Azt itt is megemlíteném, hogy az információ, valamint a fülszöveg találóbb lenne ebben az oldalsávban, mintsem külön fülecskén, de ígérem, most már leakadok a dologról. Egyébként sorrendileg szerintem rendben vannak a modulok, bár talán a „Kinyitás”-t lehetne még a cserék elé tenni. Igazából nem szeretek a sorrenden vitázni, ahány ember, annyiféleképp logikus a dolog, szóval ha szerintetek így a megfelelő, akkor hagyjátok így nyugodtan. Ennyi lefelé görgetés nem fog senkit megterhelni.

A bejegyzések kinézetéről annyit, hogy sok ember nem szereti ha fehér a szövegszín, mivel rövid idő után elkezdenek vibrálni a betűk, ami lássuk be, nem teszi a legpihentetőbb tevékenységé az olvasást. Engem személy szerint nem zavar különösebben, ezért pontot sem szándékozom levonni miatta, de talán érdemes megfontolni, hogy egy esetleges design módosításnál változtassatok a sötét háttér-világos szöveg koncepción. A szövegről még annyit, hogy ajánlatos sorkizárttá tenni, sokkal igényesebb hatást érhettek el vele.

Összességében a kezdeti sokk ellenére megbékéltem a designnal, bár azért továbbra is fenntartom, hogy érdemes lenne egy új színt belecsempészni a rengeteg lilás árnyalat helyett. A kódolás egyébként jól néz ki, a fejléc is nagyjából rendben van, a bejegyzések összképén pedig egy sorkizártra állítás nagyon sokat fog dobni.

10/7

• Érdemes lenne a fülszöveget a modulsávba rakni
• Nagyon sok a lila, amivel idővel ugyan megbékél az ember, de a lehetséges olvasók nem feltétlenül adnak annyi időt, ami erre elég
• A fejlécen a feliratot kicsit jobban ki kéne emelni, eléggé elveszik ott alul a háttérben
• A bejegyzéseknél tegyétek a szöveget sorkizártra, sokkal rendezettebb hatást ad

Fülszöveg

„Ihlet hiány, könyvborító készítés, mindkettő a könyvtárba vezet. Dorothyt és Georget is ide vezették a körülmények. Sablonosan ismerkedtek meg, szinte filmszerűen. Ugyanaz a könyv keltette fel az érdeklődésüket, vagyis a borítója. " Minden tűzijátéknál ". Ez volt a címe a sorsot forgató történetnek. Számos közös tulajdonságuk volt, annak ellenére, hogy a fényképek és az írás nem igazán passzol. De minden mesének van csomagolása, nem igaz? Mindennapi románcnak indult, bár alig tartott pár napig. Felkeltek, és kiderült: mindvégig kóma alatt voltak. Mindez látomás volt, semmi több. Ez még nem is lenne elég, de a nekik rendeltetett végzet sokkal kegyetlenebb ennél.”

Akkor szép sorjában. Az első mondat kifejezetten tetszik, közvetetten már utal is a romantikus vonalra, amivel rengeteg embert meg lehet fogni, köztük engem is. Utána a neveknél kicsit gondban vagyok, egész konkrétan George-nál, bántja a szememet ez a ragozás. Azt hogy George úgy ejted ugye, hogy „Dzsordzs”, ebből adódóan a helyes toldalékolása így néz ki: „Geroge-ot. Az ilyen hiba engem sajnos kifejezetten zavar, és sokszor úgy vagyok vele, hogyha már a fülszövegben hibás a név ragozása, akkor minek álljak neki a folytatásnak? Mielőtt nevet választotok, mindenképpen nézzetek utána, hogy hogyan ejtik ki, esetleg hogy más oldalakon hogyan ragozzák, mert ezzel az olyan kötözködőket sem riasztjátok el, mint mondjuk én, ráadásul azért szerintem illik a saját karaktereink neveit megfelelően toldalékolni.

Vissza a fülszövegre! Kicsit nekem a szöveg középső része kusza. Még ez a „sablonosan ismerkedtek meg” dolog tetszik, mert bár ti magatok is elismeritek, hogy elég klisés egy első találka, valahogy mégis ez a laza őszinteség szimpatikus az embernek. Utána viszont kicsit zavaros a fogalmazás. A lényeg érthető, de ezzel a sok teletűzdeléssel és pontosítgatással összezavarjátok az olvasót. Például ez a mondat: „Ugyanaz a könyv keltette fel az érdeklődésüket, vagyis a borítója” Egyrészt a vége a levegőben lóg, mert bár értem mit akartok mondani, eléggé összecsapottan lett megfogalmazva. Kicsit olyan, mintha egy átolvasásnál úgy döntöttetek volna, hogy nem elég logikus amit írtatok, és gyorsan hozzácsaptatok volna némi magyarázatot, aminek így se füle se farka. Aztán itt van ez a „Számos közös tulajdonságuk volt, annak ellenére, hogy a fényképek és az írás nem igazán passzol”. A mondat vége egész egyszerűen nem akar összeállni, nagyon furcsán fogalmaztátok meg. Valahogy nekem úgy jobban hangzana, hogy „annak ellenére, hogy a fényképezés és az írás nem igazán illenek egymáshoz”. Logikusabban hat, mert bár amúgy is tudom, hogy mit akartok mondani, de fennakadok olvasás közben a furcsa fogalmazáson, és ez sajnos nagyon sokat levon a fülszöveg élvezhetőségéből.

A fülszöveg vége viszont kifejezetten ütős lett, a sablonos indítás ellenére, itt belecsmpésztetek valami különlegességet, ami felkelti az olvasó figyelmét. Kíváncsivá tett, és a furcsaságok ellenére is eljutottam arra a pontra, hogy kedvet kapjak belekukkantani a történetbe.

Összességében a fülszöveg eléri a célját, felkelti a figyelmet, de sajnos a furcsa megfogalmazások miatt az ember úgy kattint át a prológus linkjére, hogy már sokkal kevésbé elnéző a hibákkal szemben. Megadja az esélyt, de tényleg egy apró malőr is elég ahhoz, hogy inkább az x-et válassza továbbolvasás helyett, és ez azért nem a legjobb ómen, hiszen lényegében még a sztorit el sem kezdte olvasni. Ha kicsit átfogalmazzátok a fülszöveget, akkor sokkal lelkesebben vált át az ember a történetre, és egy kicsit döcögősebb kezdésen is képes átverekedni magát, csakhogy eljusson arra a pontra, ami a fülszövegben megtetszett neki.

5/3

• A közepe nagyon kusza, olvassátok át újra
• A neveknek nézzetek utána
• A vége tényleg kifejezetten belelkesített :)

Szereplők

Ez a menüpont annyira nem győzött meg. Eléggé semmitmondó információk vannak a karakterekről, illetve kicsit a koruk el is bizonyított. Oké, hogy zárójelben odaírtátok, hogy a történet elején, de valahogy akkor sem nyugtatott meg. A fülszöveg alapján úgy tűnt, hogy egy romantikus sztoriba fogok belecseppenni, és bár tudom, hogy az ember tizenhárom évesen is bele tud habarodni bárkibe, azért szerintem az ilyen kori szerelmeket közel sem éli át olyan mélységben az ember, mint a későbbieket. Éppen ezért én kifejezetten nem kedvelem azokat a történeteket, ahol tizenhat év alatti szereplőknél akarják leírni az évszázad szerelmét, de azért bízom benne, hogy nálatok megmarad a hitelesség.

Mindkét karakternél az egyéb pont eléggé csapongó, nem igazán kapcsolódnak össze a mondatok. Ha mondjuk felsorolás formában írnátok, akkor azt mondanám, hogy oké, de ti összefüggő szövegként írjátok, így viszont kicsit jobban meg kéne oldani az átvezetéseket.

3/1,5

• Igazából én kissé feleslegesnek érzem ezt az oldalt
• Az egyébnél írtakat érdemes lenne átfogalmazni

Prológus

Akkor kezdjünk is neki! (Mivel ahogy elnézem, ezt egyedül írtad Kanna, így most elsősorban hozzád szólok, úgyhogy ne lepjen meg, hogy már nem többesszámban írok nektek)

A prológus összességében rendben van, arra tökéletesen elég, hogy elindítsd vele a történetet. Külön fel is csigázza az olvasót, hogy bár a fülszöveg a találkával kezdődik, itt még igazából egyik főhős sem cselekvő szereplőként tűnik fel. Az ember várja, hogy végre megismerje őket, hogy kicsit a fejükbe bújhasson, éppen ezért kíváncsian kattint is tovább a prológusról az első fejezetre (bár nálatok még nincs ilyen, de ha lesz, akkor majd kíváncsian fognak átkattintani :D).

Szóval a célnak megfelel, viszont itt is vannak sajnos pontatlanságok, valamint kevésbé szépen megfogalmazott mondatok. Az elején nekem már önmagában az is furcsa volt, hogy gigantikus méretű betűkkel kiírtad, hogy a kórház a helyszín, majd az első mondatban ezt ismét közölted. Szerintem felesleges a fejezet előtt megnevezni a helyszínt, főleg, hogy utána egyébként nagyon ügyesen körülírtad a kórházi szobát. Utóbbi tökéletesen elég önmagában is.

Ami tetszett, hogy bátran mersz leírni, nem sürgeted a párbeszédeket, nem akarod nagyon gyorsan pörgetni az eseményeket. Hagyod, hogy az olvasó kicsit elmerüljön a helyszínben, hogy jobban oda tudja magát képzelni a karakterek mellé. Szépen vezeted fel a doki és az édesanya beszélgetést, nem sieted el, viszont nem is magyarázod túl, nem hagyod, hogy már rögtön az elején ellaposodjon a történet. A kórházi szoba Mennyországhoz való hasonlítása kifejezetten tetszett, mert bár nem volt eget verően irodalmian megfogalmazva, a maga egyszerűségében aranyos és egyben személyes gondolat volt, ami valahogy közelebbivé varázsolta számomra a történetet.

Ami hiba szisztematikusan többször is előjött, az a párbeszédeknél a közbeékeléseknél merült fel. „Dorothy édesanyjának arca eltorzult, magyarázatot követelő tekintete ölni lett volna képes – Bűntudata van, amiért elrontotta a műtétet?„ Mivel a „bűntudata” szóval egy új mondatot kezdesz, ezért a „képes” mögé pontot kell tenni. Ugyanilyen alapon itt: „kétséget, ami benne dúlt – Nincs oka” , és itt: „halkabb lett – Hagytam” is kell a pont.

Alapvetően az írásoddal nem volt problémám, a mondatok nagyja értelmes és kerek volt, de a fülszöveghez hasonlóan, itt is akadt egy-két rész, amin azért fennakadtam.

„Mindenféle dolog volt rákötve” - Ez itt úgy hangzik, mintha valami madzaggal hozzácsomóztak volna néhány banánt, egy telefont, meg mondjuk egy porszívót. Érdemes lenne egyértelműsíteni, hogy a különféle kórházi gépekre gondolsz.

„most már egy magasságban lévő embert „ - Ugye érzed, hogy ez sem a legszebb megfogalmazás? Értem, hogy arra gondolsz, hogy a lány anyukája, meg a doki egy magasságba kerültek, de ez nem egyenlő azzal, hogy „egy magasságban lévő ember”.

„Ugyan három hónapja alszik, de a szíve még nem állt meg!” - Nem tudom te, hogy vagy vele, de engem ez a „még nem állt meg” dolog nem kifejezetten nyugtatott meg... Kicsit optimistábban is kifejezhetné magát az orvos.

„bele is halhat ha tovább csinálja ezt” - Itt csak annyi, hogy a „ha” elé kéne egy vessző.

„Lisa maga elé tekintett, mintha a semmibe beszélve, s a hangja egyre csak halkabb lett” - Inkább a semmibe beszélne.

Mint látod tényleg nem eget rengető problémákon akadtam fenn, de ettől függetlenül újra meg újra kiszakadtam a történetből, hogy aztán visszaolvassam és értelmezzem a kérdéses mondatokat. Kicsit próbálj meg jobban törekedni a gördülékenységre, olvastasd át mással is a fejezeteket, és kérdezd meg, hogy furcsa volt-e számára valahol a megfogalmazás. Sokszor ami számunkra teljesen egyértelmű és logikus, az másoknak nyakatekerten hat. Velem is gyakran előfordul, hogy fejben annyira benne vagyok a történetben, hogy átolvasáskor sem akadok fenn a mondataimon, hiszen én tökéletesen tudom, hogy mégis mit akartam kifejezni a szavaimmal, de más meg jelzi, hogy neki kicsit furcsa volt ez vagy az a jelenet, és ha kritikusabb szemmel megnézem őket, akkor már nekem is feltűnik, hogy mi zavarhatta meg.

A végére pedig pozitívat. A prológusban nagyon tetszett, ahogy érzékeltetted a szereplők érzelmeit. Nagyon szépen bántál a jelzőkkel, nem írtad túl, de mindig tökéletesen tudtam, hogy mégis ki hogyan viszonyul az egész helyzethez. Épp eléggé volt drámai, az anyukán érződött az aggodalom, a félelem, a lemondás, ahogyan az orvoson is látszott, hogy nagyon bántja a félresikerült műtét. Ezért jár a piros pont!

Helyesírásilag is korrekt volt a rész, a fentebb kiemelt mondatokon túl nem akadtam fenn sehol. Ügyes vagy! :)

10/7

• A párbeszédeknél figyelj
• Nézesd át mással a megírt fejezeteket! Ketten vagytok, ez tökéletes lehetőség arra, hogy bétázzátok egymást
• A leírásokkal csak így tovább

A helyesírásra és a fogalmazásra most külön nem térnék ki, mivel egyelőre nincs fenn több fejezet, a prológusnál pedig mindkettőről írtam, így csak önmagamat ismételném.

Remélem tudtam segíteni a kritikámmal, és nem sértettelek meg titeket. Tényleg segítő szándékkal írtam, nyilván én se vagyok tévedhetetlen, úgyhogy semmiképpen se szegje kedveteket az a néhány negatívum, amit megemlítettem! :)

További jó blogolást! <3

Összesítés: 28/18,5

Naomi L.Price