Drága Olvasók!
Ezúttal egy újabb ajánlóval érkeztem, mely szám szerint a harmadik. Nagyon különleges számomra, hiszen ez az első olyan alkalom, hogy valaki kritikát kért tőlem és miközben a rendelését teljesítettem, valósággal beleszerettem a történetébe, amit azóta is lelkesen olvasok. Tehát, most Bo J. Emersonnal és a történetével ismerkedhettek meg:
Gabby: A történeted fanfiction, de mégsem. Ezt úgy értem, hogy a főszereplőid a Little Mix és a One Direction tagjai, illetve Zayn esetében, csak extagsáról beszélhetünk, mégis gyakorlatilag csak a neveiket és a kinézetüket használtad fel. Te hogyan gondolsz a történetedre? Fanfiction vagy sem? Illetve inkább Perrie vagy Zayn központú?
Bo: A történetem nem konkrét fanfiction, valahogyan mégis annak érzem, legalábbis egy apró részét, hiszen némileg egy valóságtól különálló, ámbár nem lehetetlen opciót hoztam létre Zayn és Perrie megismerkedésének. Az egész eredetileg Zaynre épült fel, valójában nem Perrie-t szántam mellé, csupán később határoztam el magam (itt még a történt sem volt megalkotva, csak annak a lehetősége, hogy lesz velük egy sztorim), hogy mégis ő lesz az igazi, akivel alakítani szeretném a szálakat.
Gabby: Miért éppen őket választottad főszereplőknek? Ha már egy teljesen egyedi világot felépítettél, miért nem teljesen önálló szereplkőkkel dolgozol?
Bo: Ennek az oka, hogy nagyon szeretem őket, akartam valamit ami külön válik a többi fanfictiontől, amit ha elolvasnak szívesen emlékeznek vissza rá, hogy tényleg szerették, és érdemes volt követni. Erre pedig tökéletes volt egy ilyen történet, amiben az ő életüket vezetem végig, és alakítom kedvem szerint. Annak az oka, hogy miért nem önálló szereplőkkel dolgozom, az, hogy nem tudnék mást elképzelni az ő szerepükbe, hiszen ha olvasol, vagy írsz, mindig kialakítasz egy képet a szereplőidről (esetleg más karakterekről), és nekem minden cselekmény a szemem előtt zajlik, az ő arcukkal, nem pedig homályos pacákkal.
Gabby: Perrie karaktere nagyon megfogott. A gondolatai, a mozzanatai, az egész jelleme. Miért éppen egy lelkileg sérült mégis ennyire karakán jellemet választottál neki?
Bo: Amikor Perrie-re pillantok, meglátok egy képet róla, mindig mosolyog, azonban az a csodálatos mosoly mögött annyi érzelem rejtőzhet, sosem tudhatjuk, hogy mi zajlik a lelkében, mégis annyira erős kisugárzása van, valahogyan nem tudnék másképp gondolni rá, mint amilyen képet kialakítottam róla. Mindig is tudtam, hogy ő nem lesz könnyű vérű, szerény személyiség, határozottságot akartam elültetni benne, valami keményet, ami miatt kitűnik a sorból és ragyog.
Gabby: Az írásod számomra olyan volt néhol már ez alatt a tizennégy fejezet alatt, mintha egy kiadott könyv lenne. Mióta foglalkozoz írással, illetve mennyi időt szánsz rá átlagosan?
Bo: Először is: köszönöm! Valójában mindig is fantáziadús személyiség voltam, szerettem írni, valami mást teremteni, ami csak az enyém, majd ez év márciusában publikáltam az első történetem prológusát, ami azonban a süllyesztőben végezte, ebből mégis szeretném a legtöbbet kihozni. Igazából úgy vagyok vele, ha jön, hát jöjjön, és írok, azonban erőltetni sosem szeretném/szerettem, mert akkor tudom, hogy nem a maximumot hozom ki az adott fejezetből, összecsapott munkát pedig nem szeretek kiadni a kezeim alól. Van, mikor jön egy kedv, és ötlet löket, mikor úgy érzem megőrülök, ha nem írom le azt amit szeretnék, ez általában könyvek olvasása után történik, így a szókincsem is friss, és bővebb mint általában.
Gabby: Csatolnál egy képet, ami szerinted a legjobban illik a történetedhez? Kifejtenéd miért éppen erre esett a választásod?
Bo: Azt hiszem azért, mert Perrie menekül a múltja elől, valójában nem akar szembenézni sem a gyilkos Apjával, sem elfogadni az Anyja tragikus, s szerencsétlen halálát, ami elől pedig szívesen elrohanna az az élete, és a sokat küzdő Zayn. Hiába a rengeteg segítség, amit a lányok adnak neki, valójában nem látják a vihart, amit a történtek a lelkében keltettek. Erős lány, azonban ő is ember, csupán pár perce bárcsak elfuthatna minden probléma elől a végtelenségbe...
***
Learn To Forget Your Past: Megbízni valakiben nehéz dolog. Ledönteni a falakat, amiket az évek során magad köré építettél, hogy megvédd magad, nehogy megsebezzenek. Azonban szeretni valakit nehezebb. Félsz a fájdalomtól, amit tőle kaphatsz, hogy egyszer csak kisétál az életedből, mintha sosem létezett volna. Néha viszont észre sem veszed, hogy mennyire fontos vagy számára. Hogy ő csak igazán szeretni akar, s küzdeni érted hiába utasítod el. Megvédeni, és biztonságban tartani.
Az író szerint:
"Az egész történet egy mondat miatt pattant ki a fejemből, majd később tovább alakítottam, így született meg a Learn To Forget Your Past. A sztori Perrie életét mutatja be, azt, hogy hogyan próbál elfelejteni mindent, ami régen történt, hogy mennyire szeretné, ha egy cseppet is, de normális életet élhetne, egy élő anyával és egy olyan apával, aki nem bántalmazza a másik szülőjét azért, mert az alkohol okozta köd elborítja az elméjét. Nem akart hamar felnőni, nem szerette volna tudni milyen az, ha nincs mellette egy olyan fontos személy aki bármi történjék is; nem ítéli el. Azonban mindenki mindent csak akar, nem igaz? Az élet nem fogja úgy alakítani a dolgokat, ahogyan te szeretnéd, mert akkor minden tökéletes lenne. Az élet sosem tökéletes. Perrie-é sem az, nincs normális családja, és a szőke herceg sem lovagolt be az ajtón fehér lovon. De mégis mi történik akkor, ha a herceg, nem is annyira szőke, és Perrie sem omlik a karjaiba? Ha a fiú harcol érte, és nem a lány, de legfőképp mi van akkor, amikor minden kiderül? Zayn élete sem tökéletes, vannak hibái, több mint gondolnánk."
Miért ajánlom?
Mikor először megpillantottam, azt gondoltam, na itt egy újabb fanfic, hurrá! De az egyik legkellemesebb csalódás volt, ami bloggeres pályafutásom alatt ért! Nem csak, hogy nem fanfictonnel van dolga a potenciális olvasóknak, hanem egy teljesen egyedi, szépen felépített és pontról-pontra haladó történetet olvashatnak, amelynek köze sincs a sablonossághoz vagy a fantáziaszegénységhez. Tele van fordulatokkal, melyeket nem is sejtenénk, a karakterek mind kiforrottak és egyediek, olyan szinten, hogy néhol éreztem kimászni őket a történetből, a párbeszédek pedig mindent visznek. Mindenkinek ajánlom,aki egy mindennapi, mégis egyedi és fantasztikus történetet szeretne olvasni egy tehetségea bloggerina tollából!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése