Figyeljünk egymásra és magunkra!

Drága olvasók!
   Mostanában nagyon eltűntem, igen tudom. Ahogy azt is, hogy vannak kritikák, amiket még nem írtam meg, illetve, hogy mostanában gyakorlatilag semmit sem hoztam nektek. Kérlek ne haragudjatok ezért, de nyelvvizsgára tanultam a téli hónapokban, külföldön és kórházban töltöttem heteket, most pedig jövő héten négy tantárgyból kell levizsgáznom.
     Mindent be fogok pótolni szépen lassan, most azonban nem ezzel készültem.
   Pár órája kaptam egy rettentően szomorú hírt, ami bár magánügy, de szeretném, ha tudnátok róla és kicsit jobban odafigyelnétek erre a problémára. Az egyik barátnőm ma hajnalban életét vesztette egy autóbalesetben. A barátja sportautójával mentek hazafelé, és a fiú túl gyorsan vezetett. Egyelőre nem tudjuk miért vagy hogyan, de nekiment egy tűzoltósági épületnek és az autó annyira összepaszírozódott, hogy a barátnőm ott helyben életét vesztette.
   Nem azért írom ezt, hogy mindenki részvétet nyilvánítson, hanem, hogy figyeljetek erre oda. Ha hajnalban buliból vagy bárhonnan hazafelé mentek, csakis akkor üljetek be a kocsiba, ha a sofőr nem ivott vagy fogyasztott tudatmódosító szereket, ne vonjátok el a figyelmét az útról és mindig tartsátok be a sebességhatárt, mert bármi történhet útközben. Ne érezzétek gáznak, ha "lassan" mentek, sokkal gázabb balesetet okozni és utána, ha ne adj' Isten bárkinek baja esik, egy életen át bűntadattal élni.
   Ennyit szerettem volna most, vigyázzatok magatokra és egymásra, hogy veletek ne történhessen ilyen tragédia. Hamarosan visszatérek hozzátok!

Nyugodj békében, A.!

8 megjegyzés:

  1. Ő volt az a lány akiről beszéltek a híradóban? (elsején, péntek este)
    Sajnálom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huha, nem tudom, az a baj, hogy időzavarban vagyok sajnos, de lehetséges.
      Én is...

      Törlés
  2. Te is vigyázz nagyon magadra!
    Részvétem

    VálaszTörlés
  3. Az élet nem mindenkinek fenékig teljfel. Nem a saját bőrömön tapasztaltam meg (bár azon is, de nem ennyire durva). Egy osztálytársam apukája három éves korában elment Dél-Amerikába hajókat összeszerelni. Jól megy neki, hogy kijuthat oda, de ezért ott kellett hagynia a gyerekét. És a keresztapja ennek a fiúnak (aki apja volt apja helyett) februárban halt meg.
    A legjobb barátom (aki szintén fiú) apja halt meg, rákban. Nem tudom mikor, ugyanis amikor megtudtam, nem akartam felzaklatni.
    És én... na itt jön az én rövid sztorim. Én a testvéremet vesztettem el. Nem halt meg. Egyszerűen nem láttam karácsony óta. Ez 5 hónap. Hiányzik, de hozzá kell szoknom a gondolathoz, hogy úgymond most már csak 1 bátyám van kettő helyett. Az unokatestvérem pedig szinte átveszi a testvérem helyét, bár őt is egyre kevesebbszer látom...
    És igen, történnek ilyenek. Rossz, meg minden, de mit lehet tenni? :) Egyszer úgyis jobb lesz:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom mindezt...
      Persze, de ez most egy elég megrázó dolog, és ez egy olyan dolog, amit kicsit több odafigyeléssel meg lehetett volna előzni, mert valljuk be, egy sportkocsi ritkán tud kidönteni vastag, beton falakat...

      Törlés
  4. A szörnyű hírt én is hallottam. Ugyanis a szomszéd városban történt, ott ahol anyukám dolgozik. Nagyon sajnálom a fiatal lányt és a fiút is. Sajnos ilyenek gyakran előfordulnak, legtöbbször a felelőtlenség miatt.
    Szerintem szép dolog, hogy felhívtad erre a figyelmünket:)
    További szép napot!

    VálaszTörlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés