Most úgy komolyan.
Szerintetek mit értek el azzal, hogy chatben, névtelenül szapultok minket? Szerintetek nekünk hogy esik, hogy sosem telik el nap, hogy ne mondanátok valami rosszat a munkáinkra, pedig mindannyian beleadunk mindent, hogy a legjobbat nyújtsuk nektek! Mikor volt, hogy nem hoztunk segítséget, ha kért valaki? Mikor volt, hogy nem csináltunk újra egy fejlécet, ha az illető megmondta, hogy nem tetszik neki? Mikor volt, hogy mi bunkón viselkedtünk veletek? most lesz az, hogy én bunkó leszek veletek, mert már nagyon elegem van!
Komolyan, nektek az a célotok, hogy engem, vagy innen mást elküldjetek innen a francba? Hogy elérjétek azt, hogy én személy szerint itt sírjak azért, amiért nektek nem tetszik amit csinálok, mert rohadtul felkavaró érzés, amikor a munkádat, amivel több órán keresztül dolgoztál csak így tök egyszerűen közlik, hogy szar az egész, cseréljük le. Hiába hiszitek azt, hogy a névtelen utálkozások nem törnek meg minket, mert igenis de, megtörnek. Engem legalábbis.
Fogalmatok sincs arról, hogy mennyi embernek próbáltam megfelelni egész eddigi életemben. Itt volt a blogger, ahogy önmagam lehettem, ahol voltak/vannak barátaim, igaz barátaim, ahol talán elfogadnak néhányan. Erre jönnek az ilyenek, és folyamatosan elveszik a kedvem attól, hogy én itt maradjak, itt legyek, és továbbra is csináljam azt a szart, amit ti egy perc alatt leromboltok azzal, hogy 'csúnya'. MUTASSATOK MÁR JOBBAT. VEVŐ VAGYOK MINDENRE, AMIT TI CSINÁLTOK, TÉNYLEG, MERT ROHADTUL ÉRDEKEL, HOGY TI MIT TUDTOK, ÉS HA JOBBAT CSINÁLTOK, MINT ÉN, VAGY INNEN BÁRKI, AKKOR MEGHAJLOK ELŐTTETEK, ÉS ELISMEREM, HOGY SZART SE ÉREK, de amíg TI sem tudtok semmi olyat mutatni mint én, vagy Dorothy, addig legalább névvel szóljatok hozzá a dolgokhoz! Ti mit szólnátok ahhoz, ha mondjuk én, egy senki, odamennék a blogotokra, és elkezdeném szapulni, hogy szart se ér. Ami talán igaz lenne, talán nem. Nektek hogy esne? Belegondoltatok már abba, hogy a szavaknak virtuálisan is súlya van, névtelenül is? Gondolom nem.
De feleslegesen dumálok itt nektek, úgy se fogjátok fel, szóval lehet arra számítani, hogy én hamarosan elhagyom ezt a blogot.
Drága szerkesztők!
VálaszTörlésCsak azt szeretném mondani, hogy én ezt ugyanígy átéltem, mert az én munkáimat is szidták névtelen, úgyhogy teljesen átérzem a gondodat/gondotokat. Erre csak azt tudom, mondani, hogy szánalmasak. Ne haragudjatok, hogy ezt a szót használom, de nincs jobb kifejezés erre. Névtelenül mindenkinek nagy a szája, de a nevüket már nem merik felvállalni. Ők (szerintem) nem tudnának, olyan csodálatos fejléceket, és egyéb más dolgokat készíteni, mint ti, ezért nem is tudják értékelni azt. Azt hiszik, hogy ha lenézik mások munkáját, akkor nagyobbak lesznek. Ők nem tudják, hogy mit érez a készítője.
Csak azt tudom tanácsolni, hogy ne foglalkozzatok vele, mert nem éri meg. Semmiképp se hagyja abba egyikőtök se a szerkesztést, mert csodálatos munkákat tesztek közzé. Én lennék a világ legboldogabb embere, ha csak feleannyira tudnék olyan jól szerkeszteni, mint ti.
Nagyon remélem, hogy egyikőtök sem hagyja el ezt a blogot, mert nekem ez a blog az egyik kedvenc szerkesztői blogom! :)
Ölel titeket.
Lexii
Kedves Vivian! Ne add fel a névtelen utálkozók miatt! Vannak, akik szeretnek Téged és miattuk érdemes ezt folytatni! Tudom nem könnyű figyelmen kívül hagyni, de vannak emberek akik attól lesznek boldogok, ha bárkinek fájdalmat okoznak.. Ne add meg nekik ezt az örömöt! A munkáid csodálatosak, és csak féltékenykednek, mert sosem fognak ilyen jót csinálni, mint Te vagy bárki más ezen az oldalon! Akik szeretünk Téged és a munkáidat melletted fogunk állni! Légy erős!
VálaszTörlésSophie, xx
Kedves Szerkesztők!
VálaszTörlésÉn is láttam a vitát chaten, és ahogy előttem Lexii is tette, én is csak azt tudom mondani, hogy szánalmas. Féltékenyek, mert fele ilyen jó fejlécet, sem tudnak szerkeszteni. Azt hiszik, hogy legalább így felhívhatják magukra a figyelmet, ha már nem tehetségesek annyira, hogy csináljanak egy saját blogot, ahol aztán olyan fejléceket csinálnak, amilyet akarnak.
Sosem értettem azokat, akik azzal űzik el az idejüket, hogy mások munkáit szapulják úgy, hogy közben pontosan tudják, hogy az illető(k) mennyi energiát fektettek ebbe. Itt nagy a szájuk, de ha élőben találkoznátok, fogadjunk, meg sem mernének mukkani. Csak így, névtelenül mernek beszólni, szidni a másikat, és a munkájukat, de kulturáltan képtelenek megmondani amit szeretnének, ami nem tetszik nekik.
Azt ajánlom, ne is foglalkozzatok velük, elhiszem, hogy nehéz, de így lenne a legjobb, hiszen csodálatos munkáitok vannak!
Mi még mindig imádunk titeket!! ♥