Blogajánló #2 #3

Sziasztok! (:
Tudom már egy ideje nem jelentkeztem, aminek van oka de erről nagyon nem szeretnék beszélni.
Múltkor kiderült hogy a legjobb író kategóriban szavazások által kik lettek a legjobbak. A II. és a III. helyezett blogjáról meghoztam a blogajánlót! ;)

III.HELYEZETT:

Anastasia B.

A Dream while I live it

http://newlifewithjennettealles.blogspot.hu/

BEVEZETŐ:

Egy bornemouth-i család élete teljesen megváltozik mikor a család egy eltitkolt tagja betoppan hozzájuk a 4 barátjával együtt. Jen már az első pillanattól kezdve nem szimpatizál az egyik fiúval és ez a unszimpátia a fiú részéről is kölcsönös. Jen eközben megismerkedik egy sráccal aki az  ikertestvérének a barátja és a bandájának a dobosa is egyben. A banda egyre feljebb jut mígnem teljesen elérik a céljukat. A doboshoz egyre nagyobb érzelmi szálak kötik de eközben rájön, hogy nem ő az egyetlen fiú aki iránt érez valamit. Ekkor betoppan egy nem várt vendég és egy ,,meglepetést" is tartogat a család számára...

RÉSZLET A BLOGBÓL:

7.fejezet:

Már vagy egy órája bolyongunk ebben a sötét, ijesztő erdőben, de még a nyaralónkat most sem találtuk meg. Szép lassan, már kezdem azt hinni, hogy csak körbe-körbe keringünk mert már harmadjára haladunk el ugyanaz a bükkfa mellett. Hogy honnan tudom ezt? Onnan, hogy az összes körülötte lévő fa akácfa. Talán mégsem volt jó ötlet, hogy az erdőn vágjunk át az út helyett. Most már nem tudok mit csinálni, ez van, ezt kell szeretni.

Egy nagyot rántok a hátamon lévő hátizsákon és fújtatva folytatom az  utam a semmibe. Öt métert haladok előre majd balra huszonötöt melynek végén megtorpanok. Tudatlanul tekingetek jobbra-balra a sötétségben de egy ösvényt vagy egy házra mutató jelet se találok. Közelebb sétálok egy fához és a kezemben lévő zseblámpával megvilágítom a rajta lévő mohatelepet. Villámcsapásként ér a felismerés,hogy a fa amelyik részén van a moha arra van kelet. Vagy nyugat, nem azt hiszem észak vagy talán dél? Hát nem hiába álltam az idén bukásra biológiából, pedig ha akkor figyeltem volna akkor most lehet, hogy tudnám, hogy melyik a helyes irány. Még egy utolsó próbálkozással próbálom felidézni az emlékeimben a mohákról tanultakat, de balszerencsémre semmi sem ugrik be. Egy nagy sóhaj kíséretében felnézek a már az égbolt közepén lévő Holdra mely némi fényt ad az éjszakában. Hatalmas, kör alakja most teljesen fénylik és világossága miatt még innen is látni a felszínén lévő kráterek sötét foltjait. Már sokszor gondolkoztam azon, hogy vajon mi lehet a Hold másik oldalán és ez a kérdés máig is rabul ejt. Talán az a része is ugyanolyan világos mint a másik, vagy olyan sötét mint az éjszaka? Ott is vannak olyan kis foltok mint azon a részen amit látunk? És vajon mit érezhet eme égitestnek a még sosem látott oldala? Lehet, hogy magányos és talán...talán azt gondolja, hogy csak árnyéka a világos oldalnak. Hogy míg a ,,testvére" az éjjeli égbolt királya/királynője akire mindig csodálattal néznek fel a Földön élők, addig rá senki sem figyel, senki sem érdeklődik iránta. Ha jobban bele gondolok, ez olyan mint egy testvéri viszony akik közül az egyik kitűnt a tehetségével, csillogásával, míg a másik csak testvére mögött kullog egy árnyként.

 II. HELYEZETT:

szercsendio

 I know I am not alone

http://iknowiamnotalone1.blogspot.hu/

BEVEZETŐ:

-

RÉSZLET A BLOGBÓL:

1.fejezet:

Már csak pár végső simítás volt hátra, hogy teljesen kész legyünk a külsőmmel kapcsolatos dolgokkal. Ma tökéletesen kellett kinéznem, hiszen nem akárhova mentem és én sem voltam akárki. A nevem Louis Tomlinson, a híres neves színész, akinek mindene megvan, akiért rajonganak a lányok és aki után kapkodnak a producerek, hisz az eddigi filmjeim kasszasikerek lettek. A legtöbb ember számára nem voltam más csak egy sztár, akiről beszélhettek és mostanában én is kezdtem elhinni ezt az egészet. Már rég óta nem volt barátnőm, csak futókalandjaim  és minden egyes ember kihasznált vagy én használtam ki, hogy feljebb jussak azon a bizony ranglétrán. Jelenleg úgy éreztem ennél már nem léphetnék magasabbra, mert akkor nagy valószínűséggel leszédülnék. Innen pedig hatalmasat lehet zuhanni, akkorát, hogy talán túl sem élném.

A menedzserem szigorún méregetett, ujjaival a karján pihenő méreg drága órájának lapját kopogtatta, jelezve, hogy késésben vagyok, olyannyira, hogy az már nem illő, bármekkora is a hírnevem, ezt még én sem engedhettem meg magamnak. Lazán megrántottam a vállam, még egyszer belenéztem a tükörbe, beletúrtam felzselézett hajamba és elindultam a kijárat felé. A liftben szótlanul álltunk egymás mellett, nem volt értelme a üres párbeszédeknek és igazából nem is tudtunk volna miről társalogni. Egy ideje nem volt miért ledorgálnia, hisz jó kisfiú voltam, tekintve, hogy ma volt a bemutató és nem vetne rám jó fényt, ha összefeküdnék egy lotyóval vagy részegen randalíroznék.

A jeges hangulatot árasztó fémdoboz ajtaja kinyílt, így leértünk a portára, ahol a kapus fiú kinyitotta nekünk a bejáratot, amit a menedzserem Bill megköszönt, míg én mindössze egy apró intéssel rendeztem le a dolgot. Az utcán már ott várt ránk egy koromsötét limuzin, amiben kényelmesen helyet is foglaltunk. A kezembe vettem egy pezsgőt, amit a jéggel teli ládából vettem ki, majd miután kibontottam, egyszerűen meghúztam. Kellett egy kis alkohol, hisz az ilyen esték általában dög unalmasan teltek el, kivéve ha jó bőr volt a partnerem és esetleg később még kaphatónak is találtam egy kis huncutkodásra a lakásomon.

- Ki lesz a kísérőm? - kérdeztem félvállról, mint akit nem különösebben izgat ez az egész dolog, ami félig igaz is volt. Csak azért imádkoztam, hogy a lány legyen szép. Nem számít a személyisége, csak is a külső. Hisz kit áltatunk manapság? Aki azt állítja, hogy a belső a fontosabb az vagy naiv vagy kibaszottul csúnya.

- Emily Rudd, modell. Állítólag nagyon kedves és aranyos. Jól el lehet vele beszélgetni és ami mindennél fontosabb nem üresfejű. Van humora – látszott rajta, hogy folytatná tovább, de amikor elhúztam a számat inkább abbahagyta. Kinéztem az ablakon, fogalmam sem volt merre vagyunk. Ezen a környéken még sosem jártam, így inkább ismét belekortyoltam az alkoholba, ami bódítóan égette a torkomat. Jól esett keserűsége, hisz teljesen párhuzamban volt az élettel, amit éltem.