Drága Zsazsi! Ezúton is elnézésedet kérem, amiért ennyire dinnye megvárakoztattalak vele. Fontos megjegyeznem, hogy semmiképpen sem akartalak dinnye megbántani, ez az első benyomás alapú vélemény csupán segítő dinnye szándékkal íródott, az őszinteség dinnye jegyében. Nem kell minden szavamat elfogadnod, én sem vagyok dinnye tévedhetetlen!
(Mivel sok kis történetről van szó, hosszabb lett, mint egy átlagos első benyomás, hiába próbáltam rövidre fogni.)
#1. Mennyire figyelemfelkeltő a blog?
Őszinte leszek: először nem voltam túlzottan elragadtatva a gondolattól, hogy erről a blogról kell rövid kritikát írnom, mert első látásra taszító volt a fejlécen szereplő sok-sok cukiság, illetve a modulok címei is azt sugallták, hogy itt teljesen komolytalan állatmeséket olvashat az idetévelygő. Roppant megtévesztő kinézet, bár meg kell valljam, különleges. Azonban az olvasó első látásra azt hiheti, egy gyermekeknek való képeskönyvbe csöppent, és ezt a benyomást nagyszerűen alátámasztja a "Haszontalan Macska Mesék" cím is. Szerintem ha a dizájn kicsit komolyabb hangulatú lenne, megoldódna ez a probléma.
Összesen: 2/0,5
Különleges, de nem sok jóra számítottam, mikor megláttam.
#2. Mennyire vonzó a kinézete?
Szép a sablon, szép a színvilág, áttekinthető a tartalom, és külön öröm, hogy a menü mellett egy blogarchívummal is megtiszteltél. Jobban szeretem a történeteket időrendben olvasni, hogy nyomon követhessem a fejlődést, szóval köszönöm, hogy megkönnyítetted a dolgom. Nekem itt már teljesítetted az összes, dizájnra vonatkozó elvárásom, csakhogy az átlagos olvasó számára nagyon fontos a kinézet (Isten tudja, miért, én se értem), szóval muszáj megemlítenem a hibákat.
1. A fejléced kaotikus és túlzsúfolt. Egyes textúrákat, fotókat csak hosszas megfigyelés árán lehet felismerni, és a rengeteg kis képecskéből egyik sem emelkedik ki a többi közül. Olyan, mintha egy kupac ábrát egymásra tettek volna, és random belenyúltak volna PS-radírral.
2. A megjegyzéseket ki kell jelölnöm ahhoz, hogy elolvashassam, mert sötét alapon sötét betűkkel íródtak. Mivel tudom, hogy tisztában vagy a problémával, és a megoldása nem rajtad múlik, ezért abbahagyom az esztelen szövegelést a témával kapcsolatban. Kemény dolog, ha rendelt kinézetet használ az ember, pláne, ha még egy nyúlfarkincányit se ért a témához, a dizájnernek pedig néha kedve támad nem válaszolni. (Most szívesen prédikálnék az igen egyszerű, de gyönyörűen alakítható "simple sablon" melett, de nem teszem; inkább csak megjegyzem zárójelben, hogy változatos kódokkal és egy rendelt fejléccel éppolyan igényes lehet, mint a deviantartról letöltöttek.)
Na, jó, azért nem rendezem le ennyivel az egészet, akármilyen lusta is vagyok; javaslom, hogy a bejegyzések szövegeit állítsd sorkizártra, úgy sokkal esztétikusabb látványt nyújt.
Összesen: 3/2
Számomra rendben van, elvégre blogon olvasni szoktam, és nem fejlécet nézegetni, de sokan mások nem így gondolnák.
#3. Na, és a bejegyzések?
Nem számítottam sok jóra, alacsony elvárásokkal ültem neki az olvasásnak, így sikerült kellemesen csalódnom. Először is, az már mindenképp meghozta a kedvem, hogy jó a helyesírásod, a szókincsed pedig igen választékos - ezek az apróságok már az e-mailekből kiderültek. Hozzá kell tennem, hogy azért találtam egy-két hibát, főleg a különírás-egybeírás terén. (pl. zongora darab helyett zongoradarab) Itt egy hasznos oldal, ami talán a segítségedre lehet:
Katt
Kezdjük ott, hogy rettentően kreatívnak tartom az elgondolást, hogy a többféle stílusú/hangulatú írásaidat úgy rendszerezted, hogy egy-egy különböző személyiségű macska a hasonló történetek "elbeszélője". Úgy döntöttem, mindegyik szőrös kis írópalántától olvasok történeteket, és a mindegyik mesélőről külön-külön írok.
Azt hiszem, abba a helyzetbe kerültem, hogy ami eleinte távol tartott a blogtól (a kis cukiságok erőltetése), végül attól lett olyan különleges a szememben.
Nagydumás
Őszintén szólva, nem szeretem az olyan műveket, amik kizárólag párbeszédekből állnak, talán az egyetlen ilyen novella, amit életemben olvastam, és tetszett, az Janne Teller Miért?-je volt. Szerintem ez az elbeszélési mód csak akkor jön be igazán, ha valami komoly, feszültséget keltő témát boncolgat, vagy épp ellenkezőleg; humoros, és maximum két-három karakter eszmecseréjét hallhatjuk. Ez azért van főleg, mert ilyenkor nagyon oda kell figyelnie az írónak, hogy a stílusukból, beszédükből meg lehessen állapítani, ki beszél - ha nem lehet, az értelemszerűen nem jó, mert csak egy zavaros dialógushalmaz lesz az olvasó számára.
Igazából, nem is tudom, miért írtam le mindezt, hiszen többé-kevésbé jól vetted az akadályokat. Az első hangtörténet egész szórakoztató volt, a sorban következő másik három annyira nem fogott meg, bár tetszett, hogy mindig kiderült a végén: valójában sosem az volt a helyzet, amire eleinte számítottam.
Pettyesképű
"Ráérsz holnap is összetörni a szívem." Az Addig, amíg meg nem öregszünkből van az idézet. Ez volt az a pont, ahol már teljesen biztos voltam benne, hogy egy jó blogról van szó. Őszintén szólva, olvasás közben elfelejtettem jegyzetelni, hibákat és pozitívumokat keresni, csak böngésztem a betűket, és jó volt.
Tekergő
A munkaleső akcióba lép című bejegyzésed nem található, ezért inkább a Lélekvasút sorozatodból szemezgettem. Milyen jól tettem! Ritkán tapasztalom, hogy már a legelső sorok meggyőznek, de itt pontosan ez történt. Biztos lehetsz benne, hogy a bejegyzéssorozat összes darabját végig fogom olvasni a közeljövőben, ezáltal pedig lesz egy pár idegesítő e-mail a postafiókodban. :"D
Vöröske
Szinte semmilyen médiumon keresztül nincsenek ínyemre az ijesztőnek kikiáltott művek, de komolyan. Sem filmben, sem blogon, sem könyvben... Általában halálra unom magam rajtuk, de az előző novelláid meghozták a kedvem, hogy belelessek ezekbe is. Végül csak a Karácsonyi lidércnyomást olvastam el, amivel nem igazán sikerült megkedveltetned velem a horror műfajt. Nem tudtam izgulni a karakterekért, mert nem adtál időt arra, hogy megkedveljem őket, vagy csak félvállról vetted a jellemük kidolgozását. Így ez nem volt több számomra egy egyszerű cselekményleírásnál, ami egy rövidfilmben, látványeffektekkel felturbózva akár szórakoztató is lehetne, de ez ebben a formában nem jött össze. Kifejezetten ijesztő sem volt, valahogy nem sikerült megteremteni azt az alaphangulatot, ami ehhez kellett volna - bár tény, hogy nem vagyok az a fajta, aki sikítozva nézi a horrort és utána nem tud elaludni. Szóval ahhoz, hogy egy ilyen témájú alkotás megugorja a mércémet, tényleg kiemelkedően jónak kell lennie, ez pedig itt nem teljesült.
Nyáplic
Ő itt a Nagyfőnök, tehát ő teszi ki az írói megjegyzéseket, híreket, megtörtént eset alapján íródott műveket, de ő mesél a kuckó mindennapjairól, a kis szőrmókok életéről is. Ez utóbbi nagyon jó ötletnek bizonyult. Mivel a blog alapkoncepciójához mindegyik állatkának alaposan ki kellett dolgoznod a személyiségét, stílusát, így a megszemélyesítésükben sem vétettél hibát, szórakoztató kis szösszenetek lettek.
Füstpöffentő
Tőle a Látomásokat akartam elolvasni eredetileg, de nem találtam a bejegyzéseket. A helyettük megjelenő kis szövegből ítélve, tudsz a hibáról, szóval csak annyit tudok mondani: remélem, a közeljövőben ezek is olvashatóak lesznek.
Nos, izé... Szótárazó. Nagyon jó ötlet szótárból szedett random szavakat felkérni ihletadónak, és miután Samantha meg Bruce sztoriját is átnyálaztam, elhatároztam, hogy egyszer én is kipróbálom (ha nem gond). Bruce története nagy kedvencem lett: alapvetően rengeteg érzelem van benne, de olyan közömbösen, egyszerűen tálalja a dolgokat, hogy ez valamiféle keserűséget idéz meg az olvasóban.
Mivel egy hajszálnyit ideillik, nem tudom nem beszúrni ide ezt a zseniális Csehov-idézetet:
„Amikor nyomorúságot és szerencsétlenséget próbálsz ábrázolni, és szánalmat akarsz kiváltani az olvasóból, légy egy kicsit érzéketlen – ezzel hátteret teremtesz mások fájdalmához, amely így élesebben kirajzolódik. A történetedben a karakterek sírnak, te azonban csak sóhajtasz. Igen, légy érzéketlenebb… Minél objektívebb vagy, annál erősebb hatást tudsz gyakorolni az olvasóra."
Mire mindegyik szőrös kis "beszélőtől" elolvastam pár történetet, feltűnt, hogy nem különül el eléggé a stílusuk egymásétól. Persze ez nem baj, hiszen tudjuk, hogy mindegyiket egy személy írja, de azt például nem értettem, Pettyesképűt és Tekergőt miért kellett különválasztani, hiszen csak terjedelemben találtam különbséget a történeteik közt.
Összesen: 5/4,5
Mivel ez csak egy első benyomás, nem olvastam el minden történetet, de szinte biztos, hogy vissza fogok térni a blogra a későbbiekben, és átnyálazom az egészet.
#4. Három szó vagy kifejezés, amivel jellemezném a blogod: ötletes, szórakoztató, aranyos
#5. Javaslatok összegzése:
- A dizájn megváltoztatása (vagy legalábbis lehetővé tenni a röntgenszemekkel nem rendelkező bloggereknek is a kommentek elolvasását)
- Az apróbb javaslatokat elrejtettem a kritikában, őszintén szólva, nincs kedvem újra leírni mindet, szóval: sok sikert a kibogarászásukhoz! :D
Pontszám: 10/7
Emberek, itt egy blog, ami több figyelmet érdemelne! Komolyan. Tessék megnyitni azt a linket!
Zsazsi különleges kérésére jövök majd még egy hasonló kritikával a blogjáról, ahol figyelembe veszem, fejlődött-e eme bejegyzés óta, segített-e neki valamelyest ez a hitvány kis betűtenger, amit ideböktem neki.
