Aloha! :)
Igen, valóban címötletet loptam napjaink egyik népszerű magyar youtuberétől. Kihalóban van a fantáziám. :D
Fontos információk, még mielőtt belevágnék ebbe a katyvaszba, amit jobb helyeken cikknek neveznek: A napokban számíthattok még tőlem pár bejegyzésre, az eddigi piszkozataimat nem szeretném a kukába hajítani, de ezután határozatlan ideig szünetelni fogok. Azonban ha nem egy teljes, blogra kirakott kritikát szeretnél, csak egy kis véleményt az írásaidról és tanácsokat, nyugodtan keress meg e-mailben (taubertdo@gmail.com), szívesen segítek.
Fontos információk, még mielőtt belevágnék ebbe a katyvaszba, amit jobb helyeken cikknek neveznek: A napokban számíthattok még tőlem pár bejegyzésre, az eddigi piszkozataimat nem szeretném a kukába hajítani, de ezután határozatlan ideig szünetelni fogok. Azonban ha nem egy teljes, blogra kirakott kritikát szeretnél, csak egy kis véleményt az írásaidról és tanácsokat, nyugodtan keress meg e-mailben (taubertdo@gmail.com), szívesen segítek.
Nos, van oka annak, hogy megírtam ezt a cikket. Látszólag teljesen eltűntem mostanában, amin talán már nem lepődnek meg a CBD aktív olvasói; olyan ritkán aktívkodom interneten, hogy lassan kiérdemlem a Blogger Fantomja címet. (Hm. Nem is hangzik olyan rosszul. :D)
Azonban mostanra már a kifogásokból is kifogytam többé-kevésbé. Bár valóban nem volt sok időm mostanság, de ezen kívül semmi extra oka nincs annak, hogy nem írtam: nem halt meg a macskám, nem buktam meg, és nem vetettem le magam a tizedikről, annak ellenére, hogy néha kedvem támadt megcsinálni.
Talán ezúttal akkor jönnék ki a legjobban a helyzetből, ha írnék egy százsoros sajnálkozó versikét, mégsem azt teszem; úgy döntöttem, ebben a bejegyzésben inkább töviről-hegyire megvizsgálom azokat a kérdéseket, amik régóta foglalkoztatnak. Figyelmeztetés: igazán kaotikus kis írás lesz ez, és eléggé személyes is - elvégre csak a saját tapasztalataimra támaszkodhatok.
Előre is elnézést a sok szóismétlésért, de igen kevés szinonimát ismerek a "kritika" szóra, és őszintén szólva, hulla vagyok már, hiszen hajnaltól estig dolgoztam. :D De tartoztam nektek ezzel a bejegyzéssel, szóval nem akartam még tovább húzni a publikálását.
Hm. Csapjunk is bele a közepébe a hosszú és nem sok tanulsággal rendelkező bevezetőm után:
Előre is elnézést a sok szóismétlésért, de igen kevés szinonimát ismerek a "kritika" szóra, és őszintén szólva, hulla vagyok már, hiszen hajnaltól estig dolgoztam. :D De tartoztam nektek ezzel a bejegyzéssel, szóval nem akartam még tovább húzni a publikálását.
Hm. Csapjunk is bele a közepébe a hosszú és nem sok tanulsággal rendelkező bevezetőm után:
2. Miért írunk kritikákat?
3. Segítenek ezek a kritikák?
4. Milyen egy jó kritika?
5. Mekkora munka fekszik egy-egy jól szerkesztett kritikában?
6. Mi oka lehet egy kritikaírónak csak úgy eltűnni?
7. Na, és mi van a másik oldallal?
Fáradtan leülünk a gép elé, bepötyögünk egy fejezetet, majd publikáljuk. Csaknem óránként ellenőrizzük, kaptunk-e véletlenül megjegyzést, és egyetlen kommentnek is úgy tudunk örülni, mint majom a farkának. Szeretünk írni, sok időt áldozunk egy-egy fejezetre, és szeretnénk visszajelzést kapni, ezáltal sikerélményt tapasztalni. Ha ez utóbbi nem történik meg, azon gondolkodunk, hol rontottuk el, azonban ha megtörténik, többet akarunk, egyre jobbakká akarunk válni.
Itt jönnek képbe a kritikák.
Általában az emberek akkor írnak kritikát, ha foglalkoztatja őket az adott alkotás, ha volt benne valami figyelemreméltó, ha nagyon jó vagy épp ellenkezőleg, borzalmasan rossz a mű számukra. (
A dizájn blogoknál ez nem így van. Azokról mondunk véleményt, amikre mások megkérnek, és ezért nem kérünk semmiféle juttatást, megelégszünk a tapasztalattal is. A kritikaírás nem túl jövedelmező; ezért kevés az olyan blog, ahol valóban minőségi visszajelzést kaphat az ember lánya a történetéről.
Hogy ez miért baj?
Sok időt töltünk azzal, hogy betűről betűre megfigyeljük a blog hibáit és erényeit, (eleinte) nem élvezetből olvassuk az adott történetet, és a hiedelmekkel ellentétben, a kritikaírókkal is előfordul néha, hogy úgy kell kierőszakolniuk magukból a szavakat. Van, hogy egy történet annyira távol áll a személyiségünktől, hogy elsőre semmi épkézláb gondolat nem fogalmazódik meg bennünk.
Ha minőségi munkát akarunk kiadni a kezünk alól, mindent alaposan meg kell gondolni, meg kell találni a határt a túlzottan szubjektív és a semmitmondó, udvariaskodó vélemény között. Ezért olyan nehéz és időigényes munka ez.
Mégis csináljuk. Miért?
Én azért írok kritikát, mert szeretem megosztani az észrevételeimet más emberi lényekkel, és úgy vélem, talán egy ici-picit ez még nyereséges lehet mások számára, illetve nekem is - nyugodtan lehagyhatnám az "én" szócskát az elejéről, hiszen nagyon sokan írnak pontosan ebből az okból. A kritikaírást sosem fogom abbahagyni, mert vágyom rá, hogy megoszthassam másokkal a véleményem, igazán jó érzés, mikor annyi tűnődés után végre rájössz, hol a hiba, mit kell kijavítani, hogyan tudnál segíteni.
Csakhogy az ember akaratlanul is belefut azokba, akik igazából nem kíváncsiak rád, csak hirdetni akarják a blogjukat, mert több olvasót, ezáltal több sikerélményt akarnak szerezni, és nem számít, hogyan. Szerintem többnyire ők azok, akik gyakran még csak egy köszönömmel sem hajlandóak megtisztelni azt, aki időt és energiát nem sajnálva teljesíti a kérésüket. Mondanom sem kell, ez a jelenség igen lehangoló tud lenni, mert mi, kritikások, olyankor elgondolkodunk azon, hogy volt-e értelme a munkánknak.
Ugyanilyen lehangoló tud lenni az, hogy az író illedelmesen megköszöni, de ha később ránézünk a blogjára, látjuk, hogy látszólag semmi hatása nem volt a fáradozásunknak, a tanácsaink figyelmen kívül lettek hagyva. Ez utóbbi talán még gyakoribb.
Ugyanilyen lehangoló tud lenni az, hogy az író illedelmesen megköszöni, de ha később ránézünk a blogjára, látjuk, hogy látszólag semmi hatása nem volt a fáradozásunknak, a tanácsaink figyelmen kívül lettek hagyva. Ez utóbbi talán még gyakoribb.
Ezek után kezd el motoszkálni a fejünkben a gondolat: Vajon segítenek a kritikák a bloggereknek?
Ez a kedvenc kérdésem, mert nincsen rá egyértelmű és elfogadható válasz. Függ a kritika minőségétől, stílusától (nem mindegy, hogy finomkodunk-e, túl szókimondóak vagyunk-e, neadjisten megtaláljuk-e a középutat) a véleményezett történet írójának személyiségétől, és még megannyi más tényezőtől.
Mégsem jelenthetem ki, hogy haszontalan lenne a kritikázás.
Szerintem nagyon sokan ismerjük azt az érzést, hogy milyen odaadni egy idegen kezébe egy írásunkat, egy darabot önmagunkból, és izgatottan várni, mit szól hozzá. Vajon tehetséges vagyok? Vajon elég jó ez a történet ahhoz, hogy be is fejezzem? Vajon készen állok a publikálásra?
Azonban a kritika rendelésével az írópalántánk beleegyezik abba, hogy bizony várnia kell a kritikára, akár heteket vagy hónapokat. Lehet, hogy nem az lesz benne, amire számít, lehet, hogy nem fogja feldobni a napját, és nem is ez a vélemény lesz a mérföldkő, ami megrövidíti az íróvá válásának rögös útját, de többnyire nem teljesen haszontalan. A kritikás örül, ha segíthet, az író pedig egy másik ember nézőpontjából is szemlélheti a történetét, és még egy, korántsem elhanyagolható indok: általában mindkét félnek szórakoztató ez az egész.
+1. Egy kis személyes nyalánkság az én kritikáimról
Igyekszem ezen a területen is a legtöbbet kihozni magamból. (Nem éppen egy teljesen triviális információval kellett volna kezdenem, de jobb ötlet nem volt a tarsolyomban. :D) Borzasztóan utálom, hogyha akár egy apró-cseprő hibát vétek, éppen ezért haladok olyan lassan. Ha nem tetszik, amit összedobtam, újrakezdem. Aztán ha akkor sem tetszik, ismét újrakezdem. Majd szünetet tartok. Tudom, borzasztó rossz szokás, de nem tudok tenni ellene.
Nektek mi a véleményetek a témáról?
Népszavazást indította: Donna
Rang: Kritikaügyi Minisztérium al-al-alelnöke
Politikai párt: Júdea népe
xxx Donna
